Hogyan mondjunk mesét ovisoknak?

Amikor a doktori kutatásaimhoz témát választottam, egyértelmű volt számomra, hogy a történetmondási helyzetek vizsgálatával szeretnék foglalkozni. Hogy miért? A történetekben való gondolkodás meghatározza emberi mivoltunkat és jelen van életünk minden területén. A történetek által tanulunk és tanítunk. A történeteinkben élünk. Nagyon kíváncsi lettem arra is, hogy azokat a történeteket, melyek a boldogulásunkat segítik hogyan lehet úgy átadni, hogy az a hallgatóság figyelmét valóban lekösse. A gyermekek esetében ez különösen izgalmas kérdés.

Attól tanulnak, akitől érdemes és képes a figyelmüket felkelteni

Ez a téma nemcsak a szülőket, hanem a kognitív pszichológusokat is foglalkoztatja. Csibra Gergely és Gergely György szerint az ember sajátos hajlandóságot mutat arra, hogy spontán átadjon fontos kulturális tudáselemeket a kommunikációban részt vevő másik félnek, jelenesetben a gyermekeknek. A gyermekek attól tanulnak igazán szívesen, akit a kulturális tudás szempontjából felkészültebbnek tartanak és ezt a tudást képes számukra a lehető leghatékonyabban átadni. A kutatók bebizonyították, hogy ezt a fajta tudásátadást olyan kommunikatív jegyek váltják ki, mint például a szemkontaktus vagy a dajkanyelvre jellemző dallammintázat.

Kép forrása: freepik.com

Dajkanyelvi mesemondás

A dajkanyelvről sokan úgy gondolják, hogy csak a babákat segíti a kommunikáció során, pedig ez koránt sincs így. A dajkanyelvre jellemző magasabb hang, a fokozott hangsúlyozás, a tiszta kiejtés és a megszokotthoz képest lassabb beszédtempó hozzásegítik az óvodáskorú gyermekeket is ahhoz, hogy jobban megértsék a hallottakat. Ennek a korosztálynak is fontosak a határozott szünetek, a kevésbé bonyolult mondatszerkezetek, és hasznos lehet a hangutánzó szavak alkalmazása is. Schnell Zsuzsanna Az elme nyelve című kötetében megemlíti, hogy a dajkanyelv több területen is megkönnyíti a nyelvelsajátítást. Nemcsak a hangok világának megismerésében segít, hanem a jelentések kapcsolásában és a nyelvtani szerkezetek elsajátításában is nagyon fontos szereppel bír.

A Fejlődéses és Neuropragmatikai Kutatócsoportban végzett gyermeknyelvi kísérleteink igazolták azt, hogy ha elhagyjuk a dajkanyelvi sajátosságokat az ovisoknak szóló mesemondás során, akkor csökken az az időtartam, amíg a gyermekek fókuszáltan tudnak figyelni a mesére. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a meseértési teljesítmény is romlik.  Ha ovisoknak mesélünk, érdemes a mesemondás során a dajkanyelvi sajátosságokat alkalmazni, de természetesen nem olyan mértékben mint a babákkal való kommunikáció során.