Nemrég mutattuk be nektek Farkas Anikó Karácsonyanyó Adventi Meséi c. mesekönyvét, most pedig a Anikót kérdeztük, hogy a Meskete követői is jobban megismerhessék.
1.Miért kezdtél meséket írni?
A meseírás nem tudatos tevékenységként indult. Akkoriban, amikor Karácsonyanyó Adventi Meséi születtek, egy “más tudatállapot” jellemzett. Kisebbik lányom ágya szélén ülve esténként szőttem a történeteket. Mondhatni, égből aláhulló selyemszálakból. Azaz teljes mértékben flowban, intuicióval. Gyermeki lényemet is előhíva helyezkedtem bele a történetekbe. Szórakoztatni, szeretet-teli szóval nevelni, téli estén elcsendesíteni akartam. Miközben szerettem volna átadni a régen volt havas telek, csillagszórós, csengettyű dallamos karácsonyok hangulatából is.
Elsőben, a téli szünet előtt kaptam jutalmul a Csipike, az óriás törpe című könyvet. Addigra már tudtam olvasni. A téli szünet alatt teljes mértékben szívemhez nőtt Csipike, a teljes könyv. Talán két nap alatt elolvastam. Olyannyira fontossá és értékessé vált számomra, hogy miután az eredeti, osztályfőnöki gyöngy betűkkel írt dícséretet is tartalmazó kötetem az évek során eltűnt, pótlásul nemrég beszereztem egy példányt.
3.Mi az a különleges képességed vagy tehetséged, amit az emberek nem sejtenének?
Anyu mondta többször: Különleges vagy, mint a kaporszósz. Nem tudom, ő pontosan mit értett alatta, de kétségtelen, hogy mindig kilógtam a sorból. Intuitív empata vagyok, azaz erőteljesen érzékelem a világot és az embereket. Megérzek dolgokat. Másnap, vagy amikor a hírekben szólnak róla, akkor jön a homlokra csapás. Jaaa, ezt éreztem! Ilyen volt a török földrengés is. Vagy közeli ismerős orvosi problémái megjelentek nálam is. Évek múlva jöttem rá…
Különleges kapcsolat fűz a Természethez.
Tudok egyszerre két kézzel írni táblára, ráadásul ekkor a bal kezemmel tükörírással írok.
Hindi filmeket nézek időnként. Ezzel is támogatva a kb másfél éve tartó nyelvtanulást. Néha rádiót hallgatok,de inkább a zenék közt csemegézek. Szívesen hallgatok arab, iráni vagy kazah dalokat is az összes többi mellett. Ajánlom jó szívvel a kedves Olvasóknak is. Spirituális és nyelvi érdeklődésem okán egy ismerőstől hallottam először Dr. Aradi Éváról, aki indológus keletkutató. Az ő könyveit olvasom a hunok indiai jelenlétéről, történelméről, örökségükről.
Reggelente kávézom. Különleges, ganodermás kávét fogyasztok úgy 13 éve. A naplóm mellett. Rákészülés a napra. Reggelizni csak ezt követően szoktam, általában egy könnyű szendvicset. Rendszeres időközönként kinn reggelizek valamelyik kávézóban, hosszabb énidővel megajándékozva magam. Ilyenkor is naplóval, tervekkel, listákkal, álmodozva. Megvalósítva, élve azt, amire sokakban vágy ébred, ha hasonló életképet látnak női lapokban vagy filmekben.
Önzőnek tűnhet elsőre, de ma már az a válaszom erre a kérdésre, hogy én magam. Persze, gyakran “megbotlok” még mindig, és magamat háttérbe szorítva teszek olyan dolgokat, amiket nem feltétlen kellene. Mindez tanulás, értem, értünk van. Hadd világítsam meg a fentit. Mind Egyek vagyunk…
Azt hiszem, már nincs ilyen. Vagy mit tekintünk rossznak?:) Csak egy címke.
Egyre több dolog van, ami felmerül a gondolataimban,ráébredve arra, mit hagytam ki, mit halogattam stb. De a veszélyesekről nem álmodom. Olyan hétköznapinak mondható dolgokról van szó, mint más stílusú ruhákat felvenni,vagy olyan ételt- italt rendelni, venni, amit eddig sosem. Vagy kicsit merészebben, olyan munkákat vállalni idényszerűen, amik révén ismeretlen helyekre is eljutva kipróbálhatom magam a legkülönbözőbb területeken.Elsősorban az élményszerzés és kapcsolódás céljával.
Bár kiadtam az adventi meséket, nem forgok meseíró körökben. Andersennel viszont szívesen beszélgetnék. A másik Neale Donald Walsch ( Beszélgetések Istennel). Vele volt szerencsém személyesen találkozni, amiért végtelen hálás vagyok. Ahogy olvastam a beszélgetéseket, mintha mindig is ismertük volna egymást. Mintha egy padon ülve, rozét kortyolva adná át tudását, tapasztalatait. Minden szavát elsőre értettem. Jó kis eszmecserét folytathatnánk.
Talán nem erre számítasz. Azt gondolom, az Életem, s abban minden pillanat óriási ajándék. S ha ezt egy nagy csomagnak tekintem, akkor abban ajándék minden eddigi és eztán érkező lehetőség, tanító és tanítás, áldás, segítő, s az összes képességem, a tálentumaim. Képességem arra is, hogy minden napban felfedezzem az ajándékot. Köszönöm, hogy Általad is gazdagodtam egy újabbal.
Ezt a cikket írta: Kőszegi-Arbeiter Anita hivatalos szerző
Kőszegi-Arbeiter Anita vagyok, két kislány boldog édesanyja, másodsorban meseíró, aki imád olvasni és történeteket kitalálni. Kezdetben fantasy és thriller novellákat írtam, aztán Csenge lányom elérte azt a kort, amikor a mesék akkor a legizgalmasabbak, ha ő is a részese lehet. Így hát együtt, kettőnk fantáziájának segítségével alkotunk meg új világot, ami tele van csodával és varázslattal. Minden este e...