Mikortól meséljünk a gyermekünknek?

  • 18
  • 2021.
    jan
A mese a gyermeki lélek tápláléka. Ezen keresztül tanul, fejlődik, és tapasztal. Érdekes kérdés, hogy mekkora kortól és milyen mesékkel kezdjük el a meseolvasást. Rengeteg kérdés kering ezzel kapcsolatban a közösségi hálón, és egyre több szülő panaszkodik, hogy a gyermeke nem szereti a meseolvasást, inkább a TV-t nézné, de sok olyan eset is van, hogy képtelen végigülni egy mesét.

A mese a gyermeki lélek tápláléka. Ezen keresztül tanul, fejlődik, és tapasztal. Érdekes kérdés, hogy mekkora kortól és milyen mesékkel kezdjük el a meseolvasást. Rengeteg kérdés kering ezzel kapcsolatban a közösségi hálón, és egyre több szülő panaszkodik, hogy a gyermeke nem szereti a meseolvasást, inkább a TV-t nézné, de sok olyan eset is van, hogy képtelen végigülni egy mesét. Ehhez érdemes megvizsgálni, hogy mekkora korban milyen mese való a gyerekeknek, és miért is nem ül végig egy mesét?

A meseolvasást igazából már babakorban el lehet kezdeni. Meséljünk minél többet a gyermekünknek. Ilyenkor még nem annyira fontos, hogy mit olvasunk. A baba a hangunkra fog figyelni, nem pedig a tartalomra. Sokszor ugyanez igaz az egy-két éves gyerekekre is. Rengeteg szülő panaszkodik, hogy olyan szívesen mesélne a gyerekének, de a gyerkőc képtelen megülni a fenekén, amíg tart a mese. Ennek ellenére bátran olvassunk nekik is, mert bár úgy tűnhet, hogy nem figyelnek, nagyon is érdekli őket, miről van szó, csak túl elfoglaltak, hogy leüljenek.

Hogyan szerettessük meg a meséket?

Az esti meséhez való szoktatás, már másfél éves kor körül érdemes elkezdeni. Természetesen először nem mesekönyvvel célszerű próbálkozni, hanem fejből mesével. Mielőtt bárki hevesen elkezdene tiltakozni, hogy ő nem olyan kreatív, hogy saját mesét találjon ki, vagy fejből egyetlen mesét sem tud, azok megnyugodhatnak, először nem is ilyen mesére lesz szükség. Egy másfél éves gyerkőcnek egyszerűen csak meséljük el a napját, a saját nevével, úgy, hogy ő a főszereplő. Ezek kezdetben nagyon rövid, öt-tízmondatos mesék lesznek, de kezdetnek ez is elég lesz.

Később, ahogy nő a gyerkőc, jöhetnek a hosszabb mesék, akár már mesekönyvből is. Mindenképp olyan mesekönyv legyen, amiben sok a kép a mese pedig rövid. Ha már a rövid meséket végig tudja hallgatni, jöhetnek a hosszabbak. Az óvodás kor végéig, sőt még első osztályig a gyerekeknek a színes-képes mesék kötik le a figyelmüket. Feladni sosem szabad. Előfordulhat, hogy egy mese nem tetszik a gyerkőcnek, mert nem figyel rá. Ilyenkor ne keseredjünk, keressünk másik mesét.

Ne csak hallgasson mesét, olvasson is!

Amikor egy gyerek elkezdi az iskolát, sok szülő már előre lelkes, hogy mostantól majd magától olvas a gyerek. Ehhez azonban sok gyakorlás kell, és persze az, hogy a gyerkőc olvasni is akarjon. Sikerélményre van szüksége, hogy legyen kedve önállóan olvasni. Azért, hogy a gyermekünk felnőtt korban is szeressen olvasni, a szülőnek is komoly szerep jut ebben. Kezdetben célszerű leülni a gyerek mellé, együtt olvasni. Ha így teszünk, biztosak lehetünk benne, hogy nagykorában is örömöt lel majd az olvasásban.