Meskete Debrecenben az Ifjúság utcai óvodában


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

            Ma délelőtt tizenkilenc nagycsoportosnak meséltem el a Mackóölelés című történetet, az Ifjúság utcai óvodában. A gyerekek leültek a hangulatos nagy szőnyegre, az óvó néni egy kisszéket tett velük szemben, ez az én helyem volt.

            Úgy fogadtak engem, mintha régi ismerős lennék. Kedvesek és nyitottak, érdeklődők voltak. Megbeszéltük, hogyha bármilyen kérdésük adódik, azt a mese közben is feltehetik. A mese címét megmondtam, és először azt kérdezték, behozhatják-e a plüssüket a zsákukból. Az óvó nénivel egyetértéseben bólintottunk. Az ölükbe vették, vagy maguk elé tették azokat. Nagyon aranyos kép fogadta azt, aki belépett a terembe.

– Milyen a mackóölelés? – hangzott el ezután.

Néhány szóban elmagyaráztam, aztán jeleztem, hogy a meséből kiderül majd.

– Mesélj, mesélj! – kérték.

Meséltem. Örömmel és nagyon szívesen, mert tizenkilenc szempár szegeződött rám. Kíváncsian, együtt érzőn, értőn. Néha magukhoz szorították a játékukat, máskor kérdeztek, de a lényeg, hogy ezek a kicsi emberek folyamatosan figyeltek rám, lekötötte őket a történet.

Volt, aki tudta, hogy mit jelent valamit leselejtezni, így könnyű volt ezt a szót megbeszélni velük. Sajnálták a porosodó macit, örültek, hogy egy kisfiú kérte őt, együtt éreztek vele, mert elromlott a lába, és boldogan fellélegeztek, mikor a kisfiú és a torna segítségével helyrejött. Nagyon sok érzelem tükröződött az arcocskájukon, őszintén, nyíltan adták a tudomásomra a véleményüket. Megkérdeztem, hogy kinek, mi tetszett a mesében, és szinte minden fontos elemet felsoroltak belőle. Mikor arról esett szó, hogy a maci a kisfiú születendő testvéréhez kerül, ha ő megnő, és így sosem fog porosodni egy polc tetején, elmesélték, kinek hány testvére van, hogyan osztják meg a játékokat.

Ezután leültek az asztalokhoz, ahol Werlingné Sziget Ildikó által ehhez a meséhez készített szinezőt kezdték festeni. Nagyon igyekeztek, és szebbnél szebb alkotások születtek. Kérték, hogy ezeket hazavihessék, az óvó néni megengedte. Szeretnék otthon megmutatni az anyukájuknak és apukájuknak, aminek én nagyon örültem.