Amikor ki kell választani a mesét, akkor hajlamosak vagyunk inkább ugyanazokhoz nyúlni. Sokszor a biztosan ismert, jól működő mesék nyernek, és ez teljesen normális. A rengeteg lehetőség között honnan tudhatnánk, hogy milyen a jó mese?
Szülőként biztosan te is elbizonytalanodsz, talán látod magad a könyvesboltban, ahogy a jobb és a bal kezedben is van egy mesekönyv, de egyszerűen nem tudod eldönteni, hogy melyiket vidd haza. Aztán egy belső hang az egyik felé húz, de te a logikával próbálod lebeszélni magad, és a bal agyféltekéd azonnali válaszokat követel. Pedig a jó mese egyik felismerhető pontja az, hogy te is el akarod olvasni.
A gyerekek mindig hasonlítani akarnak a szüleikhez, így gyakran a mozdulataikat és a gondolkodásukat is leutánozzák. Ha a pici azt látja rajtad, hogy rajongsz az új meséért, akkor ő is fog. Ehhez viszont az kell, hogy neked is tetszen a könyv, amit a boltban kiválasztottál.
Amennyiben nem bízol a saját döntéseidben, és mindenféleképpen szeretnél egy listát a jó mesékről, itt összegyűjtöttem neked egyet.
Ha ezeknek a kritériumoknak megfelel, akkor nyugodtan lehet belőlük olvasni. Érdemes a klasszikusokat is elővenni, de ugyanúgy próbálkozz új és ismeretlen világokkal. Nem számít, hogy könyvet használsz a meséléshez, esetleg fejből mondod el, ezeket tartsd szem előtt:
Mesélj szívből.
Mesélj őszintén.
Mesélj örömmel.
A mese mindig tanít valamit, azonban ezt soha nem rágja a hallgató szájába. Olyan, mint egy kellemes beszélgetés, távoli országokba repít el, és segít izgalmakat átélni. A gyermek szíve nagyra nyílik, majd befogadja a meséket, és ezután újra meg újra kérni fogja. Nem baj, ha tegnap ugyanaz a kutyus mentette meg az erdőt, attól, hogy neked ismétlődik a történet, a gyermek még ugyanúgy élvezni fogja.
Ezt a cikket írta: Gutási Gábor meseíró
Webfejlesztő, vállalkozó és nem utolsósorban; családapa. Egy 7 éves kisfiú és egy 3 éves, csöppnyi kislány boldog apukája. „Életem során jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésemnek, az írásnak. Már kisiskolás korom óta esszéket és verseket küldtem a helyi újságba, majd felnőttként éveken át vezettem saját apukás blogomat, mellette pedig szülővárosom heti lapjában vezettem a rendszeresen megjelenő infor...