Olvasni tanul a gyerek – hogyan segítsünk?

Már egy hónapja iskolába járnak a gyerekek, a kis elsősök pedig már ismerkednek a betűkkel. Az olvasás egy fontos képesség, ugyanakkor nem egyszerű feladat megtanulni. De hogyan segíthetünk szülőként, hogy könnyebben menjen az olvasás megtanulása?

Ahhoz, hogy a tanulás majd könnyen menjen később, rendkívül fontos, hogy elsőben jól megtanuljon a gyermek olvasni. A helyzet azonban az, hogy az iskolában csak az olvasás módszertanát tanítják mag a tanító nénik, ahhoz, hogy ez a képesség rögzüljön, és stabil is legyen, rengeteg gyakorlás szükséges. Az olvasás tanítása többféle módszerrel is történhet, és a tempó sem egységes az iskolákban. Van, akik még csak ismerkednek a betűkkel, mások más összeolvasnak. Az én kisebbik csemetém is most elsős, ők más nyolc betűt tanultak (a, i, ó, e, v, s, t, m), és bizony más összeolvasnak.

A napi szintű gyakorlás nagyon fontos, mert bár felnőttként evidensnek tartjuk, hogy felismerjük a betűket, és könnyű feladatnak, hogy kétbetűs szavakat összeolvassunk, sok gyereknek ez egyáltalán nem egyszerű.

Mire figyeljünk a gyakorlás során

Van pár dolog, amire mindenképp érdemes odafigyelni, ha leülünk a gyerekkel tanulni, gyakorolni. Az egyik, hogy az olvasástanulás folyamatán szülőként ne változtassunk. Rengeteg módszertan van az olvasás tanítására, és bizony megeshet, hogy a szülő egyáltalán nem úgy tanult olvasni, ahogyan most a gyerek tanul. Ne kezdjünk el más módon tanítani, mert ezzel csak összezavarjuk a gyereket. Ez persze nem jelenti azt, hogy apa, anya nem lehet szórakoztatóbb, mint a tanító néni, és nem találhat ki más feladatokat, mint ami az iskolában van. Arra viszont figyeljünk, hogy csak azokat a betűket gyakoroljuk, amit már vettek, és a módszertanon se változtassunk.

Mondok erre egy példát. Ha a gyerekek az iskolába úgy olvasnak össze, hogy magánhangzó-mássalhangzó, akkor így gyakoroljuk az összeolvasást, ne cseréljük meg mássalhangzó-magánhangzóra, tehát attól, hogy az ev-et ki tudja olvasni, lehet, hogy a ve-t nem.

A másik dolog, amire szintén oda kell figyelni az olvasástanulás gyakorlásakor, hogy a gyerek hibázhat, és ezt szabad is neki. Persze senki nem sikít rá a gyermekére, amikor eltéveszt egy betűt, hogy NEM LÁTSZ A SZEMEDTŐL? AZ S ÉS NEM M!, viszont sokszor nem várja meg a szülő, hogy a gyerek maga javítsa ki a hibáját, hanem egyből kijavítja ő. Az iskolában sajnos sokszor nincs idő arra, hogy a tanító néni kivárja, amíg a gyerek rájön a hibára, és kijavítja, hanem egyből javít. Otthon viszont erre van tér és idő, tehát célszerű kivárni.

Sokszor maga a betűtípus is zavaró lehet egy gyereknek. Mert neki lehet, hogy a Boribonban vagy a Bogyó és Babócában lévő betű kicsit más, mint amit az olvasókönyvben lát, ezt pedig megnehezíti a dolgát, lassabban halad, mint szokott.

Néhány ötlet a gyakorláshoz

Valószínűleg nem az olvasás gyakorlása a legkedveltebb elfoglaltsága a gyereknek, de sokszor a szülőnek sem. Mert igen, az óm elolvasása ugyanúgy hetvenedszer nem lesz izgalmas, mégis meg kell tenni. Viszont nincs az kőbe vésve, hogy csak az olvasókönyvben lehet az az óm, lehet:

- homokba, homokgyúrmába rajzolni

- belekarcolni gyurmába

- meghajlítani drótból

- kirakni legóból

- beleírni a krumplipürébe

- kirakni a betűtésztából, stb.

Egy kis kreativitással nagyon is izgalmas lehet az olvasás gyakorlása, szórakoztatóbb, mint az iskolában tanulni. Készíthetünk betűkártyákat, netről is letölthetünk, vagy rajzolhatunk magunk is ilyesmit, és ezekből aztán kirakhatjuk a már tanult betűkből a megtanult szavakat.

Ha már mennek a betűk...

Persze hamarosan már nem csak két-három betűt olvas össze a gyerek, hanem hosszabb szavakat is, megismeri az összes betűt, jöhetnek a mesekönyvek, mesék, versek, melyeken gyakorolhatja az olvasást. Ehhez is adunk pár tippet:

- olvassunk közösen: így egy kicsit kisebb a teher a gyereken, szóval érdemes közösen, felváltva olvasni. Egy sort, egy bekezdést ő, egyet anya vagy apa.

- ismeretlen szavak: ha ismeretlen szót olvas a gyerek, akkor jelezze koppintással vagy bármivel, ami neki kényelmes, ezzel nemcsak a figyelme fejlődik majd, de a szókincse is.

- lehet hibázni: ahogyan azt már fent is említettük, a hibázás nem rossz dolog, hiszen mi felnőttek sem olvasunk mindig tökéletesen.