Kép forrása: Scx.hu
A Bál Szépei.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két gyönyörű hercegnő, Melanie és Rebecca, akiknek szépsége és kedvessége messze földön híres volt. Nemcsak külsejük, hanem lelkük is ragyogott, ezért az emberek nagyon szerették őket. Édesapjuk, a király, évente nagyszabású bált rendezett, ahol mindenki megcsodálhatta a hercegnők szépségét és jóságát.
A királyság szélén, egy sötét erdő mélyén élt egy csúf boszorkány, Szedra. Szedra régen irigykedett Melanie és Rebecca szépségére, és szívében gonosz tervet forgatott. Szedra két ikerlánya, Olga és Gertrúd, pontosan olyan gonoszok voltak, mint anyjuk. Egy napon Szedra így szólt hozzájuk:
Drága lányaim, itt az idő, hogy megmutassuk ennek a királyságnak, hogy nem csak a hercegnők lehetnek a legszebbek a bálon. Segíteni fogok nektek, hogy ti legyetek a bál királynői!
Olga és Gertrúd gonosz mosollyal hallgatták anyjukat, majd felkészültek a varázslatra. Szedra elővette ősi varázskönyvét, amely tele volt sötét mágiával, és varázsitalokat készített lányaiknak. Az egyik ilyen ital láthatatlanságot adott, a másik pedig bármilyen formát ölthetett, amit csak akartak.
Eljött a bál éjszakája. Melanie és Rebecca tündöklő ruhában, csillogó koronával a fejükön léptek be a bálterembe. Az emberek ámulattal figyelték őket, de az este különlegességét az adta, hogy más környékbeli hercegnők is jelen voltak, hogy elnyerjék a bál szépe címet. Ott volt Victoria hercegnő és Vilmos herceg, aki epedezve várta, hogy táncolhasson Rebeccával.
Amikor hirtelen sötét felhő borult az égre, és Szedra megjelent a teremben lányaival, a terem elsötétült, és Szedra megkezdte varázslatát.
Most ti ketten lesztek a legszebbek! - suttogta Szedra, és Olga és Gertrúd alakja egyre ragyogóbb lett, miközben Melanie és Rebecca ereje fogyni kezdett.
Rebecca bátran szembenézett a boszorkánnyal:
Szedra, miért teszed ezt? Mi soha nem bántottunk téged!
Szedra gúnyosan válaszolt:
Az irigység erős motiváció, drága hercegnő!
Ekkor Olga és Gertrúd kimondta a varázsigét:
Fény és sötétség erejével, miénk lesz a szépség hatalma!
A varázslat sikerült, és Melanie és Rebecca gyengének érezték magukat. Kétségbeesetten elfutottak a bálteremből, keresve a módját, hogy visszaszerezzék erejüket és megállítsák a boszorkányokat. Az erdő mélyén egy ősi, bölcs asszonyhoz, Mirához fordultak segítségért.
Segíts rajtunk, Mira! - kérlelte Melanie. - Szedra és lányai elvették a szépségünket és erejünket.
Mira bólintott, és elővette saját varázskönyvét. Egy különleges varázsigét mutatott nekik:
Ez a varázsige megtöri Szedra varázslatát: "Szeretet és jóság diadala, sötét varázs feloldása!"
Rebecca és Melanie megköszönték Mirának a segítséget, majd visszatértek a bálterembe. A hercegnők összefogva mondták ki az igét:
Szeretet és jóság diadala, sötét varázs feloldása!
A terem újra fényárban úszott, és Szedra varázslata kezdett gyengülni. Az emberek biztatóan figyelték őket, szívükben remény lobbant. Olga és Gertrúd alakja visszatért eredeti, csúf formájába, Szedra pedig tehetetlenül állt előttük.
Nem...! - kiáltotta Szedra, de varázsereje végleg elapadt. Ekkor egy hatalmas robajjal a varázslat feloldódott, és Szedra, valamint lányai eltűntek az erdő mélyére, ahonnan jöttek.
A bálterem újra fényárban úszott, és az emberek tapsviharban törtek ki. Melanie és Rebecca ismét a bál legszebbjei lettek, de ezúttal nemcsak a külsejük, hanem a bátorságuk és jóságuk miatt is. Vilmos herceg boldogan lépett Rebecca elé, és így szólt:
Táncoljunk, Rebecca. Büszke vagyok rád!
A király elégedetten nézett lányaival, és így szólt:
Büszke vagyok rátok, Melanie és Rebecca. Ma este bebizonyítottátok, hogy a szeretet és jóság mindig győzedelmeskedik a gonoszság felett.
A bál végül boldogan ért véget, és Melanie és Rebecca továbbra is a királyság szeretett hercegnői maradtak. Szedra és lányai pedig soha többé nem próbáltak ártani senkinek, mert tudták, hogy a jóság ereje mindig erősebb. Ahogy a hercegnők boldogan táncoltak az emberekkel, a királyság lakói egy különleges csillagot pillantottak meg az égen, amely mindig emlékeztette őket arra a bálra, amikor a jóság és a szeretet győzedelmeskedett.
Így ért véget ez a kalandos és varázslatos történet, mely örökre emlékezetes maradt a királyság lakói számára.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Ilona Góman Amatőr
Góman Ilona Teréz vagyok, amatőr kezdő meseíró. Gyermekkorom óta imádom a meséket és mindig is álmodtam arról, hogy egyszer saját történeteimet is megoszthatom másokkal. Műveimben a fantázia és a valóság határán egyensúlyozok, hogy szórakoztató és tanulságos történeteket hozzak létre minden korosztály számára. Az írás számomra nemcsak hobbi, hanem egy csodálatos kaland is, amely során felfedezhetem a képzelet ...