Lona a Fehér kis oroszlán

Lona a Fehér kis oroszlán.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis oroszlán, akit Lonának hívtak. Lona nem aranyszínű szőrrel született, mint a többi oroszlán, hanem hófehér bundája volt. A többi oroszlán gyakran bántotta őt emiatt.

– Miért vagy ilyen furcsa színű? – kérdezte egyik nap egy kis oroszlánkölyök.

– Nem tudom – válaszolta Lona szomorúan. – De én is olyan vagyok, mint ti, csak kicsit más.

Lona egyre magányosabb lett, és elhatározta, hogy elmegy a nagy erdőbe, hátha ott talál barátokat. Az erdőben találkozott egy beteg nyuszival.

– Segítesz nekem? – kérdezte a nyuszi.

– Persze, hogy segítek! – válaszolta Lona, és elindult, hogy gyógynövényeket keressen.

Lona meggyógyította a nyuszit, aki nagyon hálás volt neki. Később egy eltévedt teknősbékára bukkant.

– Nem találom az otthonomat – mondta a teknős szomorúan.

– Ne aggódj, segítek hazatalálni! – biztatta Lona, és együtt elindultak.

Az út során barátságot kötöttek egy bölcs bagollyal is.

– Tudod, Lona, te nagyon különleges vagy – mondta a bagoly. – Ne hagyd, hogy mások bántsanak, mert különbözöl.

Egy nap hatalmas vihar közeledett az erdő felé. Az állatok pánikba estek, és nem tudták, hová meneküljenek.

– Mit tegyünk? – kérdezte a nyuszi rémülten.

– Ne féljetek! – mondta Lona. – Kövessetek engem, tudok egy biztonságos helyet!

Lona vezette az állatokat egy barlanghoz, ahol mindannyian biztonságban voltak a vihar elől. Amikor a vihar elmúlt, az állatok nagyon hálásak voltak Lonának.

– Köszönjük, Lona! – mondták egyszerre. – Te megmentettél minket!

Amikor Lona visszatért az oroszlánokhoz, az erdő állatai elmesélték, milyen bátor és kedves volt.

– Lona, sajnáljuk, hogy bántottunk – mondta az egyik oroszlánkölyök. – Te igazán különleges vagy, és mi büszkék vagyunk rád.

Lona boldogan élt tovább az erdőben, és megtanította minden állatnak, hogy a különbözőségünk tesz minket egyedivé és értékessé. Az összetartás és a szeretet minden akadályt legyőzhet.

Itt a vége, fuss el véle!