Szelèna ès Medox kalandja

Szelèna ès Medox kalandja.

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű erdő mélyén élt egy kis kék madárka, akit Szélénának hívtak. Széléna minden nap vidáman repkedett a fák között, dalolászott a napsütésben, és élvezte az erdő békéjét. Legjobb barátja egy vándormadár, Medox, volt, aki gyakran mesélt Szélénának a távoli vidékekről, amelyeket látott. Egy nap azonban eljött az idő, hogy Medox ismét útra keljen.

„Széléna, el kell mennem. De megígérem, hogy visszatérek, amint lehet” – mondta Medox búcsúzóul.

„Vigyázz magadra, Medox! Visszavárlak” – szólt Széléna, de szíve tele volt aggodalommal.

Az évek múltak, és Medox nem tért vissza. Széléna minden nap a legmagasabb ágra repült, és a távolba nézett, várva barátja visszatérését. Végül elhatározta, hogy maga indul el megkeresni Medoxot.

Egy holdfényes éjszakán Széléna útnak indult. Repült hegyeken és völgyeken át, amíg egy sötét és sűrű erdőbe nem érkezett. Az erdő tele volt ismeretlen hangokkal, és Széléna szíve gyorsabban vert az izgalomtól és a félelemtől. Az erdő mélyén egy öreg varjú ült egy elhalt fán.

„Szia, öreg Varjú! Nem láttad véletlenül barátomat, Medoxot?” – kérdezte Széléna reménykedve.

„Medoxot? Igen, láttam őt. A nagy város felé repült, messze innét” – válaszolta a varjú rekedt hangon. „De vigyázz, kicsi madár, a város veszélyes hely egy erdei léleknek!”

Széléna nem hátrált meg, tovább repült a város felé. Ahogy közeledett, a levegő egyre nehezebb lett, és a fák helyett házak és utak jelentek meg. Széléna még soha nem látott ennyi embert, és megrémült a zajtól és a nyüzsgéstől.

Az utcákon kígyózó autók zaja és a villogó fények elrettentették, de kitartott. Egy parkban megpihent, ahol találkozott egy kedves galambbal, akit Pablónak hívtak. Pablo meghallgatta Széléna történetét és segíteni akart.

„Én ismerem a várost, segíthetek megkeresni Medoxot” – mondta Pablo.

Ketten együtt indultak útnak a város labirintusában. Átrepültek forgalmas utak felett, elkerülték a veszélyes macskákat, és átjutottak szűk sikátorokon. Végül egy nagy, magas épület ablakánál megpillantottak egy madarat, aki nagyon hasonlított Medoxra. Azonban Medox egy kalitkában volt fogva tartva.

„Medox! Te vagy az?” – kiáltotta Széléna.

A madár felnézett, és meglátta régi barátját. Szemei felcsillantak az örömtől.

„Széléna! Te vagy az? Hogy találtál rám?” – kérdezte meglepve.

„Egész életemben kerestelek, barátom. Eljöttem érted, hogy megszabadítsalak és visszavigyelek az erdőbe” – mondta Széléna könnyek között.

Medox elmesélte, hogy az emberek befogták és egy kalitkába zárták, mert csodálták szépségét és különleges tollazatát. Széléna elhatározta, hogy minden áron megmenti barátját.

„Pablo, szükségem van a segítségedre. Együtt kiszabadíthatjuk Medoxot!” – mondta Széléna.

Pablo bólintott, és a két madár kidolgozott egy tervet. Várták, hogy leszálljon az éj, amikor az emberek elalszanak. Amint a város csendes lett, Széléna és Pablo beosontak az ablakon keresztül. Pablo éles csőrével elkezdte felfeszíteni a kalitka rácsait, miközben Széléna őrködött.

A kalitka nyikorgott, de végül kinyílt, és Medox kiszabadult. Gyorsan, csendben repültek ki az ablakon, és elhagyták a várost. Az erdő felé vették az irányt, de útjuk nem volt egyszerű. Egy hatalmas vihar tört rájuk, amely szinte letaszította őket az égből. Széléna bátorsága és Medox tapasztalata révén sikerült átjutniuk a viharon.

Ahogy haladtak, egy hegyekkel és völgyekkel tarkított táj tárult eléjük. Az egyik hegycsúcson egy régi barátjuk, a szarvas, várta őket, aki segített nekik megtalálni a legbiztonságosabb utat hazafelé. Az erdő lakói örömmel fogadták őket vissza, és a két barát megfogadta, hogy soha többé nem hagyják el egymást.

Az erdő újra élettel telt meg, és a két barát megosztotta kalandjaik történetét a többi madárral, akik csodálattal hallgatták őket. Mindenki megtanulta, hogy a barátság és a hűség a legfontosabb értékek közé tartoznak.

És így is történt. Széléna és Medox boldogan éltek, míg meg nem haltak, és történetüket az erdő összes lakója mesélte tovább generációkon át.

És ha nem hiszed, járj utána!