Lejla és barátai

Lejla és barátai.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy szép kis faluban egy kedves kiskutya, Lejla. Lejla aranybarna bundája úgy csillogott a napfényben, mint a legfinomabb selyem, és vidám, csillogó szemekkel nézett a világra. Mindig tele volt energiával és szeretettel, és mindenki szerette a faluban. Lejla legjobb barátai Fülöp, a bölcs bagoly és Mici, a játékos kismacska voltak. A három jóbarát nap mint nap együtt játszott a falu melletti réten.

Egy nap, amikor éppen egy új játékot próbáltak ki, Mici kíváncsian kérdezte Lejlát:

– Lejla, ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?

Lejla egy pillanatra elgondolkodott, majd mosolyogva válaszolt:

– Az álmom az, hogy egyszer megmászhassam a nagy hegyet a falu mellett. Azt mondják, hogy a hegy tetején van egy varázslatos kívánságfa, ami teljesíti mindenki legnagyobb kívánságát. Szeretném látni a világot onnan fentről, és kívánni valami különlegeset.

Fülöp és Mici összenéztek, majd Fülöp bölcsen bólintott.

– Miért ne vágnánk bele? Mi itt vagyunk veled, Lejla. Segítünk neked megvalósítani az álmodat.

Lejla szíve megtelt örömmel és izgalommal. Bár kissé félt a nagy úttól, tudta, hogy barátai mellett biztonságban van.

Másnap kora reggel a kis csapat útnak indult. Az első lépések könnyűek voltak, a nap melegen sütött, és a madarak vidáman énekeltek körülöttük. Ahogy haladtak felfelé, az út egyre nehezebbé vált. Lejla kis lábai kezdtek elfáradni, de Fülöp és Mici mindvégig mellette voltak.

– Ne add fel, Lejla! – biztatta Mici. – Gondolj arra a csodás kilátásra, ami a hegy tetején vár rád!

– Pontosan – tette hozzá Fülöp. – És ne felejtsd el, hogy mi mindig itt vagyunk neked.

Lejla mosolygott, és új erőre kapott. Ahogy tovább mentek, egy sziklás részhez értek, ami különösen nehéznek tűnt. Lejla egy pillanatra megállt, és kétségbeesetten nézett fel.

– Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá – mondta halkan.

Fülöp szelíden rátette szárnyát Lejla vállára.

– Együtt mindent meg tudunk oldani. Nézd csak, Mici már előre ment, hogy segítsen nekünk.

Valóban, Mici ügyesen mászott fel a sziklákra, és bátorítóan intett nekik. Lejla mély levegőt vett, és elindult. Fülöp szárnyával segítette, míg Mici a sziklák tetejéről húzta fel őt. Lassan, de biztosan mindhárman feljutottak a nehéz szakaszon.

Ahogy közeledtek a hegy tetejéhez, Lejla szíve egyre hevesebben vert. Az utolsó lépéseket megtéve végre felértek a csúcsra. A látvány lélegzetelállító volt: az egész világ kiterült előttük, a zöldellő mezők, a kanyargó folyók és a távoli hegyek mind ragyogtak a napsütésben.

A hegy tetején egy gyönyörű fa állt, amelynek levelei aranyszínben ragyogtak. Lejla felismerte, hogy ez a kívánságfa. Izgatottan közelebb lépett, és halkan megfogalmazta kívánságát:

– Szeretném, ha béke és szeretet lenne az egész világon, és hogy mindenki olyan barátokat találjon, mint amilyenek nekem vannak.

A fa levelei lágyan megmozdultak, mintha válaszolnának Lejla szavaira. Lejla szemei megteltek könnyel, de ezek boldogságkönnyek voltak.

Fülöp mosolyogva nézett le rá.

– Ezt sosem tudtad volna elérni, ha nem vagy ilyen bátor és kitartó. Nagyon büszkék vagyunk rád.

Mici boldogan dorombolt, és szorosan Lejlához bújt.

– Sosem hagytunk volna magadra, Lejla. Mindig melletted leszünk, bármi is történjen.

A kis csapat összebújt a hegy tetején, és élvezte a csodálatos kilátást. Lejla tudta, hogy bármi is vár rá a jövőben, barátai mindig vele lesznek, és együtt minden akadályt le tudnak győzni. A hegy tetején állva érezte, hogy az álmai valóra válhatnak, ha van mellette valaki, aki hisz benne és támogatja.

És így, Lejla és barátai boldogan nézték a lemenő napot, tudva, hogy a legnagyobb kalandok még csak most kezdődnek.