Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbárány, akit Gyapjasnak hívtak. Boldogan éldegélt az anyukájával.
Egy napon kimentek legelni a mezőre, ahol sajnos a bárányka elvesztette az anyukáját. Nagyon szomorú lett, és igencsak megijedt. Nem tudta, mitévő legyen, merre menjen. Úgy döntött, hogy elindul az erdőbe, ahova minden este sétálni szoktak. Ment, mendegélt, de nem talált oda. Meglehetősen kétségbeesett, mert nem tudta, hol van. Még az édesanyja sem volt vele, aki megnyugtatná. Mivel kezdett besötétedni, Gyapjas úgy határozott, alszik egyet. Nehezen jött álom a szemére. Reggel korán felkelt, mert álmában emberekkel találkozott, akik azt mondták, hogy náluk van az anyabárány. Gyapjas el is indult, hogy megkeresse azt a házat, amit az álmában látott. Egy óra elteltével megtalálta a házikót. Az anyukája a kunyhó előtt állt, őt várva. A bárányka odafutott és édesanyjához bújt. Kiderült, hogy az anya csak kíváncsi volt, feltalálja-e egyedül magát a gyermeke.
Balogh László vagyok, magyartanár. Fontosnak tartom diákjaim tehetségének kibontakoztatását, támogatását. Az általuk írt meséket szeretném megosztani az oldalon. A mese címe mellett zárójelben szerepeltetem a tanuló nevét.
Vélemények a meséről
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi! A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Az ég olyan csodálatosan szép kék, olyan árnyalat, melyet sehol másol nem látni. Ahogy a nap fénye melegíti fel a már hónapok óta szunnyadó természetet, szinte engem is új életre kelt. Látom és érzem,...
Zengő bongó ének hangra,
Ébredt fel a Topi nyúl ma.
Hallotta a sok szép zenét,
Madaraknak csicsergését.
Fent az égen nap ragyogva,
Kék égen az útját járja.
Festi fákra fény ...
Danorszi, születésétől fogva vidám, élénk bálna volt, s mindemellett figyelmes és végtelenül segítőkész. Nem csoda hát, hogy nagyon szerették társai. Egy nap, szokásához híven, messze elcsatangolt...
A világ sós vízű tengerei között van egy, mely a gyerekek könnycseppjeiből jött létre. Mikor egy kisember sírva fakad, azok az arcán végig peregnek, de utána senki nem látja, hová tűnnek.
...
Ezt a mesét írta: Balogh László Amatőr író
Balogh László vagyok, magyartanár. Fontosnak tartom diákjaim tehetségének kibontakoztatását, támogatását. Az általuk írt meséket szeretném megosztani az oldalon. A mese címe mellett zárójelben szerepeltetem a tanuló nevét.