Barion Pixel

A bátorság Tündére.

  • 2024.
    júl
  • 16

 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátortalan kisfiú, akit Barninak hívtak. Barni egy kicsi faluban élt, amelyet sűrű erdő vett körül. Az erdőben nappal madarak énekeltek, mókusok ugráltak fáról fára, és a nap sugarai áttörték a lombkoronát, ami ...

Kép forrása: Saját illusztráció

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátortalan kisfiú, akit Barninak hívtak. Barni egy kicsi faluban élt, amelyet sűrű erdő vett körül. Az erdőben nappal madarak énekeltek, mókusok ugráltak fáról fára, és a nap sugarai áttörték a lombkoronát, ami varázslatos fényt terített az avarra. Ám amint leszállt az éj, az erdő egészen más képet mutatott.

 

Barni nagyon félt a sötéttől. Minden éjjel, amikor a nap eltűnt a horizont mögött és a hold vette át az uralmat az égen, Barni csak remegve tudott elaludni. A legkisebb zajra is összerezzent, és gyakran álmatlanul forgolódott az ágyában, rettegve a sötétben rejtőző szörnyektől.

 

Egy este, amikor Barni megint álmatlanul forgolódott, hallott egy különös suttogást az ablaka alatt. Óvatosan felkelt, és kikukucskált. Odakint egy kis tündér repkedett, fényesen ragyogva a sötétben.

 

– Ki vagy te? – kérdezte Barni félénken.

 

– Én vagyok a Bátorság Tündére – válaszolta a tündér. – Azért jöttem, hogy segítsek neked legyőzni a félelmeidet.

 

– De én nagyon félek a sötéttől – mondta Barni remegő hangon. – Hogyan tudnál segíteni?

 

– Kövess engem – mosolygott a tündér, és egy cseppnyi tündérport hintett Barnira.

 

Barni hirtelen könnyűnek és bátornak érezte magát. Kilépett az ablakon, és követte a tündért az erdő mélyébe. Az erdő most már nem tűnt olyan ijesztőnek; a tündér fénye bevilágította az utat, és minden lépésnél egyre magabiztosabbnak érezte magát.

 

Ahogy haladtak, Barni észrevette, hogy az erdő tele van barátságos lényekkel. Az éjszakai állatok, akiktől eddig félt, most barátként üdvözölték őt. A bagoly bölcsen bólogatott, a sün pedig vidáman szuszogott az avarban.

 

– Látod, Barni – mondta a tündér –, a félelmeid csak a képzeleted szüleményei. A sötét nem rejt magában semmi olyat, amitől tartanod kellene. Most, hogy legyőzted a félelmedet, láthatod, milyen csodálatos az éjszaka.

 

Barni boldogan visszatért az ágyába, és először érezte azt, hogy a sötétben nincs semmi ijesztő. Azon az éjjelen mélyen és békésen aludt, tudva, hogy a bátorság mindig vele lesz.

 

Kozma Eraa, Amatőr

Ezt a mesét írta: Kozma Eraa Amatőr

Kedves Olvasó! Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Kozma Erika vagyok, egy kezdő és lelkes amatőr író, aki szeretettel fordul a gyerekmesék és történetek világa felé. Már gyermekkorom óta imádtam a meséket, és most, hogy végre az írás világába merülhetek, izgatottan osztom meg saját kalandjaimat és fantáziavilágomat az olvasókkal! Az írás mindig is a szenvedélyem volt, és bár még csak most kezdem az írói pályafut...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások