A befogadott cica

A befogadott cica.

Még nyár kezdetén szegődött 

a házhoz,

s tekeredett mindig ő,

lábhoz! 

Nemsok fekete volt benne,

ejnye,

s milyen gyorsan rohant az

idő!

December közepén, fehér

lévén,

mint a hó,s a gazda aki 

jó,

a meleg ablakpárkányon 

ülve,

várta mit is hoz számára 

a télapó!

Kint a hó, bent a jó,

igaz ,el már nem veszne,

hálás a lelke, s még

ajándékot is kapott,

de azt még nyár elején,

amikor gazdája lett! 

Mert nincs is szebb 

annál,

amikor a fehér hótakarót,

családban csodálhatod,

a meleget adó ablakparkányról,

s néha -néha,

dörgölődhetsz a gazda lábához! 

Nem árválkodsz,szélfújta 

viskó maradék ételén,

s selymes szőrét meleg 

kéz simítja,lelkét gazdája 

csitítja,s a télapó is gondol rá,

ma süt halat kap!