A beteg kisfóka

A beteg kisfóka.

Pufóka, a kölyök fóka, egy napon megbetegedett.
Lázas volt és legyengült, a jókedve odalett.
Fókamama ápolgatta, próbált tenni kedvére,
vett hát egy új pöttyös labdát, hogy jókedvre derítse.

Örült is neki Pufóka, de sajnos nem volt ereje,
a labdát elkapni sem tudta, nemhogy játszani vele.
Megsajnálták barátai a kis katicabogarak,
felmerült bennük a kérdés, segíteni hogy tudnak?

A sportos kis katicák, kik csapatban röpködtek,
összebújtak szárnyaikkal, s labda formát öltöttek.
Ámulta ám a kis fóka, milyen sok petty díszlett rajta!
„Ó de kár, hogy beteg vagyok, nem játszhatok!" Panaszolta.

Elmarad mára a móka, gondolta a kis Pufóka.
„Erőm sajnos nincsen, semmihez sincs kedvem.”
A labda egyre közeledett, majdnem az orrára esett.
Gyenge testét, hogy megvédje, uszonyait felemelte.

De a labda nem csapódott, finoman az orrán landolt.
Pehelykönnyű volt a labda, magától repült magasba!
Csodálkozott a kis fóka, milyen könnyedén feldobta!
Végül aztán megértette, mikor szemét rászegezte.

Hiszen, most már ő is látta, ez nem is az ő labdája!
Sok kis kedves jóbarátja, vidítani így próbálja.
Felnevettek a katicák, s alkottak egy kis szív formát!
Aztán pedig egy virágot, ilyen szépet még nem látott.

Mosolygott már a kis fóka. Végül is, ez is jó móka!
Kedves kis mutatványuk, gyógyítja a lelkem,
a katicák játékától meg is jött a kedvem!
Ettől lesz majd erősebb, gyenge fóka testem!

Pufókát mamája magához ölelte,
boldog volt, hogy megjött csemetéje kedve.
Az apró kis bogarak légi táncot jártak,
a beteg kis fókának gyógyulást kívántak!