Csillagkópék és a didergő gyermek


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Egész éjjel havazott. Odafent a csillagos égbolton is fogcsikorgató hideg volt, ahol Csengő és Bongó kedvenc kockás takarójukba bújva üldögéltek kis bárányfelhőjükön és forró kakaót iszogattak.
A csillagkópék kedves időtöltésüknek hódoltak. A Földön élő emb...

Kép forrása: tengrai

Egész éjjel havazott. Odafent a csillagos égbolton is fogcsikorgató hideg volt, ahol Csengő és Bongó kedvenc kockás takarójukba bújva üldögéltek kis bárányfelhőjükön és forró kakaót iszogattak.

A csillagkópék kedves időtöltésüknek hódoltak. A Földön élő embereket kémlelték. – Annyira fázom! – mondta Csengő – Teljesen megdermedtem! Kíváncsi lennék, hogy az emberek, miképp vészelik át a telet? Vacog a fogam, de még a kakaóm is lúdbőrös! – de Bongó csak mosolygott. – Nem gondolod, hogy kissé kényes vagy, Csengő? Látod, az emberek is fáznak, de mégsem morgolódnak. Inkább jól felöltöznek! Látod, az utcán sem sietnek, élvezik a hóesést. Példát vehetnél róluk.  Rajtunk csak egy könnyű, puha takaró van, de ők kabátot, sapkát és sálat viselnek.  – Próbálta meggyőzni kishúgát, hogy nem is olyan rossz dolog a tél, csak alkalmazkodni kell a hideg időhöz.  – Igaz, igaz! – helyeselt Csengő – De itt az égen nincs bolt, ahol kabátot, sapkát, vagy sálat vehetnék. Menjünk le a Földre, és vásároljunk be! – kacagott Csengő. Jó kalandnak hangzott, ezért Bongó hamar bele is egyezett az újabb földi kalandba. Úgy gondolta, semmi rossz nem történhet velük, ha még napnyugta előtt hazatérnek. És talán Csengő sem fog annyit nyafogni a hideg miatt, ha jól felöltözhet.

Találtak is egy kedves kis boltot, ahol mindenféle téli ruhát árultak. És képzeljétek, nemcsak sapkát, sálat és kesztyűt, de csizmácskát is, ami különösen kedvére volt a fázós csillaglánynak.  – Siessünk! – kérte Csengő - mert majd megfagyok a hidegben! Észrevétlenül repültek át tereken és utcákon. Az emberek nem vették észre őket, hiszen a csillagok nappal láthatatlanok a Földön, ezért is vannak biztonságban. Csak az láthatja őket, akinek megmutatják magukat.

Hamar oda is értek a kis bolthoz. Azonban a bejárat előtt hirtelen megtorpantak. A bolt előtti téren egy villanyoszlop alatt egy kisfiú állt. Egyedül volt, és halkan sírdogált. Nem volt rajta kabát, sem sapka, sem sál, de még csizmácska sem. Ott vacogott a nagy hóesésben. Az arca kipirult, jéghideg kezeit morzsolgatta.  A csillagkópék csak ámultak, Nem hittek a szemüknek. – Hát senki sincs, aki felöltöztetné ezt a fiút? Segítenünk kell! – azzal odarepültek a kisfiúhoz. Ő ugyan nem láthatta őket, de valami bizsergető jó érzés kerekedett benne. Maga sem értette miért, de már nem is fázott annyira.

Ugye ti sejtitek, mi történt? Úgy bizony, a csillagkópék körülölelték és melegen sugárzó fényükkel óvó kört fontak a fiú köré. Hamar észre is vették, hogy kezd felmelegedni. Azt is tudták azonban, hogy segítségük nem tarthat sokáig.  Amikor haza kell repülniük, és otthagyni a gyermeket, akkor a fiút újra körülöleli majd a hideg.  – Én bizony itt nem hagyom egyedül! Találnunk kell valami megoldást! – mondta határozottan Bongó – Nincs valami ötleted? – kérdezte Csengőt. – Ami azt illeti, eszembe jutott valami! - felelt a csillaglány - Várj meg itt kérlek, és vigyázz a fiúra! – és abban a pillanatban el is tűnt. Bongó nem is törődött mással, minthogy minden erejével melegen tartsa a gyermeket.

Idő múltán ahogy eltűnt, úgy bukkant fel a semmiből Csengő. Hátán egy szokatlan csomaggal. – Ez segíteni fog rajta! – állította. Azzal gyorsan ki is bontotta a csomagot.  Ugye, kitaláljátok mi volt benne? Igen, igen. Sapka, sál és kesztyű, kabáttal, csizmácskával.  – Hogy szerezted? – kérdezte Bongó, de Csengő gyorsan leintette: – Erre most nincs időnk! – mondta – Sietnünk kell!

A fiú mellé tették a kibontott csomagot. A megilletődött gyermek csak azt látta, hogy a kabát felemelkedik, és lassan a hátára terül. Azután a fejére kerül a sapka és vállára száll a pihe- puha sál. Didergő kezeit kesztyűbe bugyolálta. Nem értette mi történik, de nem is érdekelte. Csak arra tudott gondolni, hogy már nem fázik többé. A csillagkópék néhány pillanatig meghitten nézték, majd búcsút intettek, és elindultak hazafelé.

A fiú az égre nézett. Varázslatos volt. Sosem tudta meg, hogy a csillagok segítették, csak azt tudta, hogy a csodákban mindig hinni kell. A kedves boltos néni másnap reggel vette észre, hogy hiányzik néhány régi, kopottas darab, de valami furcsa oknál fogva, mégsem bánta.

 

Égi Edina, amatőr mese - és versíró

Égi Edina vagyok, 2 csodás gyermek édesanyja. Az ő szórakoztatásukra kezdtem el meséket, verseket írni, amelyek csupán szeretetből, kedvtelésből születnek meg. Kedvenceim a verses mesék. Szeretem a bennük zakatoló ritmust, a kedves - többnyire állatos - humoros történeteket, és átható vizuális jellegűket. Szeretném ha verseim eljuthatnának más gyermekekhez is. Egyik kedves versem Füles doktor története megj...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-02-08 14:46

Kedves meséd tetszéssel olvastam. Szeretettel: Rita