Van nekem egy cirmosom

Van nekem egy cirmosom.

Van nekem egy cirmosom, egy szép tigriscsíkosom.
Nyávogós és szemtelen, ám én így is szeretem.
Reggelente hozzám bújik ölelésre,
Tudja jól, hogy ő bizony a szemem fénye.
Úgy gondolja reggelire halpástétom jár neki,
Jaj lesz annak, ki e szabályt akaratlan megszegi!
Ebéd után jön a móka, délelőtt egy kis szunyóka.
Délben már a gyomra korog, az hinnéd a kutya morog.
Pedig csak a cirmosom, az én kis matrónusom.
Ebéd után elájul, s alszik tovább magától.
Ha arra jársz, hogy megnézzed, vigyázz nehogy felébreszd!
Olyan morcos lesz a macska, mint a vadon királya,
Miákol és karmát feni bárki emberfiára!
Kóbor macskát sem szereti, akárki jön elkergeti.
Nyávog is a mihaszna, még engem is megkapna!
Területét védi csupán, nem akar ő háborút,
Megtesz mindent, hogy elűzze az idegen vándorlót.
Naplementekor már alszik, legtöbbször a párnámon,
De mivel én úgy szeretem, ezért aztán nem bánom.