A bolondos festő

A bolondos festő.

A bolondos festő gondolt egy nagyot,
s festett három kurtafarkú, csíkos malacot.
Pingált nekik erdőt, zsenge pázsitot,
s minden malac kapott ékes házikót.
Színes játékokat alkotott nekik,
lerajzolta, hogy a farkas ott settenkedik.

A bolondos festő szerette a szépet,
pingált hát egy békés, harmonikus képet.
Nem szerette volna semmiképpen,
hogy ellenség legyen az idilli képen.
Így aztán a farkast nem festette gonoszra,
arra gondolt, legyen ordas jó koma.

A bolondos festő kézbe vette ecsetét,
lerajzolta, hogy a farkas malacnak visz csemegét.
Kosarában finom gomba, erdei vadmálna,
vendég lesz a csíkoshátú malacok házába.
Diskurálnak majd a tűznél vacsora után,
s nem vágyik a farkas koma malachús után.

A festő azt is lerajzolta kedves kis képére,
milyen csodás napok várnak a malacok népére.
Nem kell nekik félelemmel tölteni napjaik,
nem mereszti farkas koma rájuk a karmait.
S hogy békés szándékáról őket biztosítsa,
a kurta farkú malacokat furfangra  tanítja.

Amikor a festő letette az ecsetét,
arra gondolt, holnap festeni fog más mesét.
Pingál majd egy vidám képet a farkasról újra,
hogy tanítják a malacok a rossz ordast jóra.
Színes lesz majd az a kép is, szivárványos, fényes,
hisz a festő - mint mondottam - szereti a szépet!