Kócos Marci

Kócos Marci.

Kócos gyerek, kócos szoba!
Inti Marcit édesanyja.
Tessék szépen fésülködni,
s a szobádat rendbe tenni!

Marci ki nem állhatta,
ha édesanyja oktatta.
Fésülködök, ha akarok!
Így válaszolt a kis konok.

A szobámmal semmi baj,
miért ez a perpatvar?
Megtalálok mindent ha kell
elpakolni mondd, miért kell?

Játékaim mind unom már,
hidd el nem is használom,
hogyha ki is dobod őket,
egy cseppet sem sajnálom!

Anya hoz egy szürke zsákot,
pakolja a sok játékot.
Kerül bele könyv, autó
építők és egy plüssmackó.

Meggondoltad? – kérdi anyja,
de Marcit ez meg nem hatja.
Legjobb lesz őket kidobni,
nem kell mindig rendet rakni.

Édesanyja nem zaklatja,
kócos haja sem zavarja.
Biztos benne, nemsokára
Marci is majd másképp látja.

Gondtalanul telik a nap,
míg feljön az esti csillag.
Marci is az ágyba bújik,
ám valami úgy hiányzik!

Mi lehet az? – gondolkodik.
Fogat mostam, kaptam puszit.
Kezét párnája alá csúsztatja,
plüssmackóját ott kutatja.

Ám a mackó sehol sincsen.
Zsákba került az én kincsem!
Miért is kellett őt kidobni?
Kivel fogok most aludni?

Hívja rögtön édesanyját,
el is sírja nagy bánatát.
Most azonnal rendet rakna,
csak a macit megkaphassa!

Rendet tartok, megígérem!
Plüssmackómat visszaszerzem!
Ő az én legjobb barátom,
Ő vigyázza az én álmom!

Felöltözik, s már szaladna,
ám az anyja visszatartja.
Tudtam, hogy még bánni fogod,
ha a macidat kidobod!

Ezért aztán megmentettem,
és a zsákból már kivettem.
Megtalálod őt a helyén,
a játékoskosár tetején.

Marci most már érti anyját,
rendben tartja kis szobáját.
Azt is tudja miért mondja,
kócos gyerek, kócos szoba.