A boszorkány bukása

A boszorkány bukása.

A boszorkány bukása

 Az erdő nyugodt és békés volt. A magas fák koronái között csak egy-egy kósza napsugár tudta átverekedni magát. A tisztás szélén apró házikó állt, mellette hatalmas füsttel tűz ropogott. Egy nő sürgött-forgott, s készített valami főzetet nagy buzgalommal. Hildának hívták, hosszú, fekete haja laza tincsekben omlott vállára. Két esztendeje költözött ide az erdőbe, hogy végrehajthassa élete nagy tervét.

 Hilda valaha csodálatos lány volt, ám lelkét már fiatalon mérgezte a rosszindulat és az irigység. Szépségére felfigyelt az akkor még ifjú király, kiben olyan szerelem gyúlt Hilda iránt, hogy asszonyává kívánta őt tenni. Rossz tulajdonságait azonban nem tudta sokáig titokban tartani az uralkodó előtt, aki ezért szakított a lánnyal és inkább a kevésbé gyönyörű, de kedves Hánéval kötött házasságot. Hilda őrjöngött dühében és megfogadta, hogy bosszút áll sérelmeiért. Soha nem hagyta kialudni magában a harag és a gyűlölet minden mást felemésztő tüzét, mellyel teljesen elcsúfította egykor szép arcát.

  Folyamatosan figyelemmel kísérte a pár életét, mikor is alig két esztendeje számára kedvező hírek érkeztek. A király egy balesetben életét veszítette és felesége, Háné, egyedül maradt egyetlen leánygyermekükkel, Emesével. A királyné számára más férfi nem létezett, csak leánya jövendőbelije foglalhatta el elhunyt kedvese királyi trónját. Hilda elérkezettnek látta az időt, hogy bosszúját beteljesítse, így a közeli erdőbe költözött. Mindenféle nyavalyára tudott készíteni valami főzetet, ezért a városból sokan jártak hozzá. Egy napon az a hír jutott a fülébe,, hogy Emese eladósorba került, idegen királyfiak érkeznek a palotába, hogy elnyerhessék a kezét.

 Hilda szíve vadul kalapált, gondolatai vágtató paripaként száguldoztak. Érezte, hogy a sors tálcán kínálja fel számára a lehetőséget, nem teheti meg, hogy ne éljen vele.

 Másnapra ördögi tervet eszelt ki. Mivel az évek alatt komoly tapasztalatokat szerzett a növényekről, elhatározta, hogy olyan főzetet készít, melynek hatására férfi lesz belőle. Királyfinak adja majd ki magát, egy szerelmi bájitallal elcsábítja Emesét és feleségül veszi. Mikor már ő lesz az uralkodó, megöli Hánét és megkapja mindazt, amit annak idején elveszített.

 Éjt nappallá téve kísérletezett a különböző összetevőkkel, még saját egészségét sem kímélte, hisz a próbák során, sokszor nem várt, fájdalmas hatások jelentkeztek. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda. A főzet elfogyasztása után, daliás férfi lett belőle, de bárhogyan fáradozott is, a hatás négy óránál tovább nem maradt meg és egy nap csak egy alkalommal fogyaszthatott a varázsitalból.  Pontosan négy óra elteltével visszaváltozott azzá a megkeseredett nővé, kinek arcát elcsúfította a harag és a bosszúvágy.

- Nem számít, – gondolta - minden találkozást gondosan megtervezek, elfoglaltságra hivatkozva a hatóidő letelte előtt elköszönök. Meg tudom csinálni! Meg kell tudnom csinálni! Hosszú évek óta csak erre vártam, most nem hibázhatok!

 Részletesen kidolgozott minden lépést, majd időben nyugovóra tért, hogy másnap teljesen tiszta fejjel indulhasson az első találkozóra.

 A palotában nagy volt a nyüzsgés, több kérő is jelezte aznapra az érkezését. Háné nagy szeretettel fogadta az összes jelentkezőt, s miközben étellel-itallal kínálta őket, el is beszélgetett mindegyikükkel. Ez után engedte csak, hogy Emese is találkozhasson velük, mert tisztában volt azzal, hogy leánya romlatlan, jó lelke, nem ismerné fel, ha valami gaz csábítóval állna szemben.

 Az erdei házban eközben nagy dolgok történtek. Hilda a tükör elé állt, kezébe vette az üveget, belekortyolt, majd lassan, tagoltan ezt mondta.

 - Gyűszűvirág, macskagyökér,

    Katángkóró, beléndek,

    Megszárítva, összefőzve,

    Varázsitalt remélek!

    Három nagyot kortyolok!

    S az leszek, ki nem vagyok!

Kezei, lábai remegni kezdtek, szemeit vadul forgatta, teste percekig megfeszült, aztán már egy szép, magas férfi nézett szembe vele a tükörből. Elegáns ruhába öltözött, felült a lóra, amit pár nappal ezelőtt vásárolt egy kereskedőtől és útnak indult.

 A palotában minden jól ment, mindenkinek Flóriánként mutatkozott be. A Hánéval folytatott beszélgetése is eredményes volt, előadta a már sokszor begyakorolt történetét, miszerint apja földbirtokos, de súlyos betegsége ágyhoz láncolja. Édesanyjának így a birtokon ő az egyetlen segítsége, sajnálatára hosszú időt nem tud itt tölteni, mert számtalan teendője várja otthon. 

 A királynőnek nagyon tetszett a fiú kedvessége és elkötelezettsége, melyet családjával szemben tanúsított. Finom falatokkal kínálta, majd ő maga kísérte lányához.

 Emese az asztalnál ült és olvasott, mikor a kérő a szalonba lépett. Gyönyörű volt, szőke haját lazán kibontva vállára engedte. Egyszerű ruhát viselt, de mégis úgy tűnt, mintha báli ruhát öltött volna magára. Hatalmas barna szemei úgy ragyogtak, akár a csillagok az égen. Az álruhás Hildát el is fogta a sárga irigység, amint meglátta a lányt. Illedelmesen köszöntötték egymást, beszélgettek kicsit, Flórián kimérten és udvariasan viselkedett, majd sűrű elnézések közepette, a közeli viszontlátás reményében elbúcsúzott. Amint kilépett az ajtón, Emesének egy pillanatra furcsa, rossz érzése támadt. Elhessegette magától a sötét gondolatokat, aztán sietett édesanyjához, hogy kikérhesse véleményét.

 Hilda még időben haza érkezett, a főzet hatása elmúlott. Ismét remegni kezdett, teste rángatózott, aztán már nyoma sem volt Flóriánnak.

 Alig egy hónap telt el úgy, hogy hetente többször meglátogatta Emesét, érezte, hogy a lány már vonzódik hozzá, és a királyné bizalmát is sikerült elnyernie. Úgy gondolta, itt az idő, hogy bevesse szerelmi bájitalát, aminek elfogyasztása után az ifjú királylány már nem tud ellenállni neki.

 Emese egyre izgatottabban várta Flórián látogatásait, oly annyira kedves lett számára a fiú, hogy nem is fogadtak már a palotában újabb kérőket. Egyetlen dolog zavarta csak felhőtlen boldogságában. Nyomasztotta egy baljós érzés, amivel nem tudott mit kezdeni, és bármennyire is szerette volna, nem sikerült megszabadulni tőle. Abban azonban teljesen biztos volt, hogy ez az érzés Flóriánnal kapcsolatos. Édesanyjával is megosztotta félelmeit, aki azt tanácsolta, hogy legyenek nagyon óvatosak, és  figyeljenek minden apró ellentmondást a fiú viselkedésében. Nem bízhatnak vakon benne, hisz nem ismerik, bármilyen hátsó szándéka lehet, amit rejteget előttük.

 Emese nehezen tudott elaludni ezen az estén, csak forgolódott, nem találta helyét, amúgy kényelmes ágyában. Álmában Flóriánnal beszélgettek, s a fiú itallal kínálta. Ahogy feléje nyújtotta a poharat, gonosz boszorkánnyá vált egyszerre. Emese zihálva, levegőért kapkodva ébredt.

 Egész nap rossz volt a kedve, még az sem változtatott ezen az állapoton, hogy Flórián hamarosan megérkezik.

 Nem is tudott olyan felszabadultan viselkedni a fiú társaságában, ahogy  korábban szokott. Flóriánnak gyanús lett a lány viselkedése, ezért azonnali cselekvésre szánta el magát. Egy óvatlan pillanatban, mikor Emese az ablakhoz sétált, néhány cseppet tett a gondosan elkészített szerelmi bájitalból a poharába. Amikor a lány visszaült a kanapéra, könyökével meglökte a poharat, aminek teljes tartalma az asztalra borult. Flórián iszonyatos haragra gerjedt, alig tudta türtőztetni magát. Úgy elragadta a gyűlölet, hogy anélkül hogy észrevette volna, keze ökölbe szorult. Emese véletlenül meglátta a fiú indulatát, majd hirtelen elfordította tekintetét, hogy az gyanút ne fogjon. Fejfájásra hivatkozva elnézést kért és elköszönt.

 Azonnal édesanyjához rohant, hogy megossza vele a történteket. Hánét hatalmába kerítette a félelem, Tudta, most már ő is érezte, hogy Flóriánnal nincs minden rendben, nem tisztességes szándékból akarja elnyerni lánya kezét. Elhatározták, hogy a következő találkozón megpróbálják leleplezni a fiút, csak a hogyan volt számukra ismeretlen.

 A visszaváltozás után Hilda őrjöngött a méregtől. Tört- zúzott a házban, mindent a földre söpört, torka szakadtából szidalmazta Emesét.

 - A kis mimóza! Volt képe kiborítani a drága varázsitalomat! – folytatta a tombolást, - Nem hagyom, hogy keresztülhúzza a számításomat! Megszerzem, ami nekem jár, és ebben nem akadályozhat meg senki!

 Lenyugodott kicsit és elhatározta, hogy vár néhány napot, aztán ismét látogatást tesz a kastélyban. Onnan pedig már nincs menekvés, ha kell akár erőszakkal is megitatja a bájitalt a lánnyal.

 Emese lelke is megnyugodott kicsit. Ám egyik éjjelen megint álmot látott, melyben egy hang egyre csak ezt ismételte.

 - Tartsd itt a fiút vacsorára és meglátod igazi arcát! Tartsd itt a fiút vacsorára és meglátod igazi arcát!

  Emese szóról-szóra elmesélte édesanyjának az álmot, amit nem értettek ugyan, de elhatározták, hogy hallgatnak rá. Nekik is feltűnt már, hogy Flórián mindig kora délután érkezett, és hiába marasztalták, rendre visszautasította a vacsorameghívást. Alaposan megtervezték, hogy Emese kedves lesz a fiúhoz, nyomát sem mutatja legutóbbi tartózkodó viselkedésének. A borosüvegbe, melyből csak a fiút kínálják, enyhe altatót kevernek, attól kissé elálmosodik, így itt tudják tartani vacsorára. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell.

 Emese gyomra görcsbe rándult, mikor az őr bejelentette Flórián érkezését.

Mindent az előre megbeszéltek szerint tettek, a fiún már látszott az altató hatása. Nem is kérette magát sokáig, asztalhoz ült velük. A vacsora végeztével annyira elálmosodott, hogy el is bóbiskolt a széken. A két nő izgatottan várakozott, kissé távolabb húzódva, suttogva próbálták kitalálni, hogy mit tegyenek. Felidézték az álomban elhangzottakat és végül úgy döntöttek, hogy várakoznak még.

 Alig fél óra elteltével Flórián teste rángatózni kezdett. Háné és Emese nagyon megijedtek, de figyelték tovább az eseményeket. Közben a fiú felébredt, teste tovább vonaglott, szemeit ijesztően forgatta, kínjában lesöpörte a tányérokat az asztalról, majd a két nő legnagyobb megdöbbenésére Flórián helyett Hilda állt előttük. Még meg sem tudtak szólalni a meglepetéstől, Hilda máris üvölteni kezdett.

 - Ez az én kastélyom, és te elvetted tőlem! – mutatott vádlón Hánéra. Itt minden az enyém, takarodjatok innen!

 Emese feldúltan kimenekült az étkezőből és szólt az őröknek. Azok lefogták a tajtékzó Hildát és kidobták a palotából.

 A pórul járt nő visszament az erdőbe, hogy ott vezesse le iszonyatos mérgét. Attól a naptól kezdve azonban  szörnyű betegség kezdte el kínozni, melyet saját főzete okozott. Olyan elviselhetetlen kínok hasítottak testébe, melyektől lábra sem tudott állni. Bőrén mindenütt undorító sebek jelentek meg, melyekre hatástalan volt az összes kenőcs. Így történt, hogy Hilda soha többé nem ment emberek közé, magányosan fájdalmak közt élte hátralévő életét. Mert aki utat enged a gyűlöletnek és a bosszúvágynak, az saját szájához emel méregpoharat és nem kerülheti el sorsát.

 Emese,- édesanyja régen várt megnyugvására, - végül megtalálta igaz szerelmét, kivel olyan boldogságban éltek,  amilyenről földi halandó csak álmodhat.

Bérczi Beáta