Barion Pixel

Rézi és a madáretető


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Laza Rézi kalandjai
Rézi és a madáretető
 
 Ősz derekán járt már az idő, Sára mama éppen befejezte a veteményesben a munkát, előkészítve a földet a télre, majd fáradt tagjait kinyújtóztatva, megpihent a gondosan faragott kerti széken. Fejét hátraha...

Kép forrása: pixabay.com

Laza Rézi kalandjai

Rézi és a madáretető

 

 Ősz derekán járt már az idő, Sára mama éppen befejezte a veteményesben a munkát, előkészítve a földet a télre, majd fáradt tagjait kinyújtóztatva, megpihent a gondosan faragott kerti széken. Fejét hátrahajtotta a támlára és engedte, hogy a bágyadt, késő őszi napsugarak lágyan cirógassák arcát. Alig telt el pár perc, hogy így üldögélt, az udvar minden szegletéből madarak repültek mellé. Sára mama imádta a madarakat, s szemlátomást a kis szárnyasok is kedvelték őt. Olyan csivitelésbe, éneklésbe kezdtek, hogy az még Buksi figyelmét sem kerülte el. Füleit hegyezve vakkantott párat, majd lustán leheveredett a szék mellé. Sára mama csendesen üldögélt, élvezte a madarak trillázását s közben kezével Buksi fejét simogatta. Rövidesen Rézi is előkerült. Egy hirtelen mozdulattal a Nagyi ölébe ugrott, s csilingelő hangjával véget vetett a csendnek.

- Mit csinálsz Nagyi? Aludtál?

- Nem aludtam Drágaságom, csak becsuktam a szemem és hallgattam a madarakat.

- A Buksi is hallgatja őket? – faggatózott tovább a kislány.

- Biztosan ő is hallgatja, látod, milyen nyugodtan fekszik.

Buksi mintha tudta volna, hogy róla van szó, álmosan felemelte a fejét, ásított egy hatalmasat, majd újra elterült a földön.

- Nagyi, ez a sok madár mind itt lakik nálunk?

- Igen, mind itt élnek az udvarban, vagy a közelben. Nagyon sokat segítenek nekünk. Megeszik a kártékony rovarokat, bogarakat, ezért van olyan sok szép zöldség és gyümölcs a kertben. Az énekük pedig lenyűgöző, imádom hallgatni. Mindig megnyugtatja a lelkem.

- Nekem is van lelkem? – folytatta a kérdezősködést Rézi.

- Van bizony, nem is akármilyen! Hatalmas lelked van Drágaságom! - nevetett Sára mama és egy cuppanós puszit nyomott unokája arcára.

- Hol van a madarak háza Nagyi?

- Ők a fákon, a bokrok közt élnek. Most, hogy közeleg a tél és lehullanak a levelek, búvóhelyet keresnek maguknak. Élelmük is kevés lesz, ezért etetnünk kell őket. Rajtunk a sor, hogy segítsünk nekik.

- Én is etethetem majd őket?

-Persze, hogy etetheted őket, sőt! Papa és én számítunk a segítségedre.

Rézi nagyon örült, hogy ilyen fontos feladatot bíznak rá a Nagyiék. El is döntötte magában, hogy bizony nem fogja sajnálni az élelmet a madaraktól, nehogy éhesek maradjanak az ő hibájából.

 Másnap délelőtt Laci papa úgy határozott, hogy nem húzza-halasztja tovább az etetők készítését, nem akar úgy járni, mint tavaly. Akkor ugyanis már térdig jártak a télben, mire a városban vásárolt etetők a helyükre kerültek.  Kézen fogta hát unokáját és vidáman fütyörészve a faház felé vette az irányt. Elővette a szerszámait, előkészítette a szükséges faanyagot és munkához látott. Rézi minden mozdulatát lázasan figyelte. Fűrészelés, csattogás, kalapálás és más furcsa zaj hallatszott ki a faházból. Pár óra elteltével. Laci papa és Rézi két takaros kis házikóval a kezükben álltak az udvar közepén. Már csak el kellett helyezni őket. Az egyik a cseresznyefa legalsó ágára került, a másik az aranyeső bokor tövébe, a kerítés mellé.

- Na, Rézikém, készen vagyunk! Jó munkát végeztünk! Annyi dolgunk van még, hogy magokkal töltsük fel őket. – vette az irányt Laci papa a ház felé. Pár perc múlva hatalmas zacskóval a kezében jelent meg.

- Tartsd a kezed Rézikém!

A kislány egymás mellé illesztette két tenyerét, figyelve arra, hogy a lehető legkevesebb eleség hulljon a földre, majd azokat ügyes mozdulattal a kerítés tövében lévő etetőbe rakta. Laci papa előhozta a létrát a faházból, és a cseresznyefán lévő etetőt töltötte fel.

- Mindennel végeztünk, Drágaságom! Jöhet a tél! - csapta össze jókora tenyerét. Rézi örömében ugrándozni kezdett, úgy vágtatott ide-oda az udvaron, akár egy megvadult kis csikó.

 Mind az asztal körül ültek a konyhában, az ebédnek csak hűlt helye volt tányérjaikon, mikor az ablak irányából ütemes kopogás hallatszott. Rézi elsőként ugrott oda. Nagyiék követték őt. A párkányon két édes kis madár álldogált, fejüket ide-oda mozgatva zörgettek az üvegen. Eljöttek, hogy megköszönjék az etetőt és a sok finom magot, mellyel teletömték kicsiny bendőjüket. A többi madár fel-alá repkedett az udvarban, mintha táncukkal mondtak volna köszönetet a ház lakóinak. Csodás látvány volt.

 Sára mama este megint ember és állat barátságáról mesélt Rézinek. Arról, hogyan segítik a madarak az embert és aztán ők, hogy tudják meghálálni azt. A kislány hamar elaludt. Álmában újra megjelentek a kis szárnyasok és emberi nyelven beszélve köszönték meg a kedves gondoskodást.

 

Szomorú vagy? Lelked fázik?

Egész lényed szépre vágyik?

Menj egy erdő közepébe,

Ülj egy fának hűs tövébe!

Hunyd be szemed, nyisd ki füled!

Madárdallal gyógyítsd szíved!

 

Bérczi Beáta

Bérczi Beáta, Amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Bérczi Beáta Amatőr meseíró

Szeretettel köszöntök mindenkit, Bérczi Beáta vagyok! A hétköznapjaimban holisztikus szemléletű masszőrként tevékenykedem. Asztrozófusként a csillagok varázslatos világát hívom segítségül, hogy jól működő iránytűim legyenek, s azokkal segíteni tudjak másoknak is. Az írás mindig nagy álmom volt, csodálattal néztem azokra, akik " tollukkal " ilyen módon tudnak teremteni. A meseírás startvonalán állok, valah...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!