Kép forrása: saját
A buddhanyúl.
Történt egyszer, egy szép tavaszi délutánon, hogy Buddha a folyóparton sétált. Éppen a már-már virágba boruló cseresznyefák bimbóiban gyönyörködött, amikor megpillantott egy zavartan legelésző nyuszit.
A nyúl békésen falatozott volna, de a körülötte hemzsegő legyek nagyon bosszantották. Beleszálltak az ételébe, a bundájába, heccelték, igaztalan állításokat súgdostak neki, rágalmakkal illették, csúfolták hosszan lelógó füleit, nevettek tehetetlenségén.
A nyulat pedig nagyon zavarta a körülötte legyeskedő légysereg, így nagyokat dobbantott méretes hátsó tappancsaival, hogy elkergesse őket. Már nagyon bosszús volt és kimerült.
Ekkor Buddha elővette varázslatos aranyporral teli szütyőjét, meghintette vele Tapsifülest, majd így szólt: - Mostantól legyél hozzám hasonlatos, osztozz nyugalmamban, légy bölcs, türelmes és béketűrő!
Így is lett.
Nyúl Úrfi attól a perctől fogva rá se rántott a körülötte sürgő-forgó, rosszmájú pletykafészkek véleményére. Szelíd lett, békés, sokat meditált, csak önmagára és a szénàjára figyelt, amit eztàn már jóízűen ropogtatott el.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sütő Enikő (kép)alkotó, meseíró illusztràtor / illusztràtor meseíró
Mindig is elbűvölt a mesék világa. Édesanyám nyolc éves koromig minden nap felolvasott nekem. A mese szeretete egész felnőtt koromban elkísért. Olyannyira, hogy végül a mesék és a mesevilág köré fonódott szakdolgozatom és diplomamunkám témája is. Régi vágyam, hogy mesét illusztrálhassak, ez lenne az én álommunkám. Barátnőm meséinek hatására, illetve inspirálódni vagyok itt. Szeretném kipróbálni magam nemcsak a...