Kép forrása: AI
A bús őz.
Őszi szél tépi a fákat
vitorláznak madarak.
Lombjuk vesztett rőt fák alatt
keresgélnek a vadak.
Béke honol az erdőben,
senkinek sincs fegyvere.
Nincs most veszély, nyugalom van,
legvadabb a gesztenye.
Nagy diófa, erdő szélén,
nézeget egy bús őzet.
Úgy döntött, hogy segít neki
megrázza magát csöppet.
Halkan zörren lent az avar
lehulló diók alatt.
Éhező bús őzikének
ez lesz a legjobb falat.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu a Zöldmező-völgyben. A falu neve Csillagfénypatak volt, és a lakói boldog, békés életet éltek. A patak mellett állt egy ódon kőhíd, amelyet a helyiek csak Varázshí...
Elolvasom
Egy mókuskölyök bújócskát játszott a barátaival. Ő volt a hunyó. A nagy tölgyfa felé fordult és becsukta a szemét. Elszámolt húszig. Aztán elindult az erdőben, hogy megkeresse a többi állatkölyköt. Ben...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy róka. Ez a róka egyszer egy szép holdvilágos éjjelen beszökött egy gazdasági udvarra valami élelmet keresni magának. Öss...
Elolvasom
Volt egyszer egy király; volt annak egy fia. A királyné meghalt, s meghagyta testamentomban a királynak, hogy az ő fiát bölcseségre tanittassa. Darab idő mulva eszébe jut a királynak, hogy felesége mit hagyott...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...