Kép forrása: AI
A bús őz.
Őszi szél tépi a fákat
vitorláznak madarak.
Lombjuk vesztett rőt fák alatt
keresgélnek a vadak.
Béke honol az erdőben,
senkinek sincs fegyvere.
Nincs most veszély, nyugalom van,
legvadabb a gesztenye.
Nagy diófa, erdő szélén,
nézeget egy bús őzet.
Úgy döntött, hogy segít neki
megrázza magát csöppet.
Halkan zörren lent az avar
lehulló diók alatt.
Éhező bús őzikének
ez lesz a legjobb falat.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt egy özvegy ember meg egy özvegy asszony. Az özvegy asszonynak nem volt egy csepp gyermeke sem. Egyszer, hogy hogy nem, rágondolta magát az özveg...
Elolvasom
Egy szomorú őszi, párás, hétvégi reggelen az erdei nyuszilakban a nyuszi család ijesztő és zavaró köhögésre ébredt. A furcsa hang a kisnyuszik szobája felől jött. Nyuszi Mama gyorsan belebújt puha papucsába, f...
Elolvasom
Leírok most egy kis mesét tanulsággal tele van. Most tudtam meg éppen én is a szamárnak teje van. Gondoltam, hogy megvizsgálom ezt a tudományos tényt. Ezért aztán ki is húztam istállójából szegényt. –...
Elolvasom
Én nem kérek többet, csak nevess velem, Most annyit szeretnék, hogy fogd a kezem, Én nem kiabálok, és nem nyafogok, Ölelj át gyorsan, mert nagyon vacogok! Csak azért pityergek, hogy figyelj reám, Ha...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...