A buszmegállóban 

A buszmegállóban .

A buszmegállóban 

Zsófi a buszmegállóban ülve várta, hogy az iskolából végre hazaérjen. Még szerencse, hogy fedett helyen ült, mert esett az eső. Autó is alig járt az utakon, gyalogosok sem nagyon közlekedtek. Csendes volt az idő, csak az esőcseppek kopogása hallatszott a buszmegálló üveg tetején. Zsófi unottan ült a megállóban, lábait lógatva előre-hátra lóbálta. Szőke hajában kétoldalt egy-egy piros masni fogta össze copfját, világoskék ruhája és szoknyája alatt már libabőrös volt a hideg miatt. Hátán sárga iskolatáska, kezében egy sötétkék tornazsák volt. Egyszer csak odasétált egy fiú. 

-Brrr, de hideg van. Régóta vársz? - kérdezte a lánytól. 

Zsófi ránézett a fiúra, de nem felelt. 

-Szia. Balázs vagyok. Régóta vársz? 

Zsófi nem nézett a fiúra, úgy válaszolt. 

-Egy ideje. 

-Nem fázol ebben a lenge ruhácskában? - Kérdezte Balázs. 

-Hagyjál már békén. - felelte undokul Zsófi. 

-Hát jó. Ha nem akarsz beszélgetni. - fordul el tőle a fiú. 

Egy darabig nem szóltak egymáshoz, amíg be nem jött egy nagydarab idős asszonyság, aki úgy ült le Zsófi mellé a padra, hogy majdnem lelökte a kislányt onnan.  

-Nem kéne a pad közepére ülni. - mondta lekezelő hangsúllyal őfelsége. 

Zsófi már épp sírni készült volna, amikor Balázs megelőzte: 

-Nem kéne így meghízni. - válaszolt csattanósan a nőnek. 

-Na, hogy ezek a mai fiatalok milyen neveletlenek. - mordult fel az asszonyság. 

- És a mai idősek, hogy nem bírják elviselni, hogy a fiatalságé a jövő. 

Erre a nagydarab asszony fintorgott egyet, majd elsétált a buszmegállóból. Zsófi egy kis ideig csendben ült, és csak lesett Balázs felé. 

-Ba.. Balázs. -szólalt meg végül. 

-Tessék? -kérdezte a fiú. 

-Kö... köszönöm, hogy megvédtél. 

-Szívesen. 

Egy kis csend után a lány így szólt a fiúhoz: 

-De igen, fázom. 

-Nyugi, mindjárt jön a busz. Ott majd jó meleg lesz. Addig terítsd nyugodtan magadra a kabátomat. -nyújtotta Zsófinak a felsőjét. A lány kicsit habozott, majd elvette Balázstól és a lába köré tekerte. 

-Köszönöm. - mondta kipirult arccal, szemét lesütve. 

-Nincs mit. - mosolygott a fiú. 

Kis csend után Zsófi szólalt meg. 

-Te hol laksz? 

-A Gagarin lakótelepen. - felelte Balázs. 

-Tényleg? Én is. Hol? - csillant fel a szeme Zsófinak. 

- A 73-ban. 

-Jé, én pedig a 75-ben. 

-Tényleg? -kérdezte a fiú. - És hányadikon? 

-A 6. emeleten. Ti? 

-Mi a fölszinten. Nem a te testvéred a Gergő? 

-De igen. -mondta Zsófi. 

-Ő az osztálytársam. Nem is tudtam, hogy te vagy a húga. 

-Én vagyok. - felelte piros arccal Zsófi. 

Ekkor megérkezett a busz. Felszálltak, és leültek egymás mellé. Alig voltak a járművön. Két megálló múlva mindketten leszálltak. Balázs a kabátját maguk fölé emelte, így rohantak a buszmegállótól a lakótelep kapujáig. Megálltak a Gagarin utca 75. szám alatti kapualjban, ahol Zsófiék laktak. Balázs vizes hajjal nézett a lányra. 

-Szia Balázs. Köszönöm szépen, hogy hazakísértél. Hamarosan találkozunk. - Rámosolygott a fiúra, és mosolyogva beszaladt a lépcsőházba, és mielőtt még beszállt volna a liftbe, visszanézett a fiúra. 

-Szia Zsófi. -motyogta magában Balázs. -Hamarosan találkozunk.