A bűvös faág

A bűvös faág.

Az égből lenyúlt egy faág,nahát,

csodálkozott a nyuszi.

Aztán kötél is lógott rajta,s a 

kötélnek volt fényes padja.

Hintának tűnik ,de hát az is,

s a faág hirtelen kivirágzott!

Akkor gyerünk, rajta, mondta 

a nyuszi, s fel is pattant rá.

Ekkor a faág leveleket is hajtott,

s egy énekes kismadár is oda szállt.

De továbbra sincs törzse, akkor 

ez hogy nőlt a földre? Csodálkozott 

a nyuszi.

Nyuszi nem értette,s a mancsát

szét tette,s a kismadarat kérdezte.

Ó,hát ez egy bűvös faág, csak a 

karját ,ágat látod,s a nyuszi máris hintázott.

Ekkor a faág újabb virág szirmokat

hajtott,majd a kismadár énekelni kezdett,

s a bűvös faágon a hinta,a nyuszit

előre s hátra ringatta.

Nyuszi mancsaival kapaszkodott s

mosolygott,de ekkor felszállt a köd,

s a nagy tölgy újra egészében látszott,

nahát,mondta a nyuszi, akkor mégsem bűvös.?

De olyan boldog volt a nyuszi, csak 

hintázott tovább, hiszen olyan,de

olyan csodás volt,ez a bűvös faág,s a

kismadár ezt hangjával még szebbé tette! 

Kis idő múlva, eljött az este, s a 

kismadár lerepült a nyuszi mellé,

egy kicsit még hintáztak így együtt,

de mostmár menjünk,mondta a nyuszi.

Jó éjszakát kedves bűvös fa,

köszönt el a nyuszi, megyünk aludni.

Nyuszika még álmában is a hintán 

szált, a kismadár pedig haza szállt!