Cicák és a boci-boci tarka

Cicák és a boci-boci tarka.

Zita,ő volt a kislány aki zongorázott,

s körülötte négy kis cica futkározott.

Rosszcsontok mamája,a cica mama

már nem bírt velünk ,sehol sem találták 

a helyük, minden érdekelte őket.

Amikor a kislány a boci-boci tarkát

játszotta,a rosszcsontok ezt nagyon 

szerették,csendben és egy helyben 

ámulva hallgatták.Meg aztán érdekelte

őket azongora billentyű.

Egyszer aztán, amikor Zita iskolába

ment,a rosszcsont kis cicák,felmásztak

a zongorára,hogy majd most ők

zongoráznak. Ide oda billegett a billentyű

meg is nyomták mindet.

De hol marad az,hogy se füle se farka,

szólalt meg a tarka,mert hiszen van ám

a rosszcsontoknak farka,mondta a fehér 

farkú vézna hangú cica. Rajta csak rajta

azt is nyomd,így bíztatták egymást.

Ekkor jött a cica mama,meg is szidta 

őket,fekete foltos cica ,ő mondta a barnának

most azt nyomd, aztán meg amazt,de olyan 

hamisan szólt minden hang,hogy fehér fülű

el is bújt a kotta mögé.

Majd én olvasom a kottát,mondta 

a fekete farkú,na igen ám,de ő azt nem 

ismerte. De mama, akkor hogyan fog szólni

a boci-boci tarka? Hazajön a kislány 

és majd ő csodásan játszik rajta.

Most pedig rosszcsontok , irány 

ki az udvarra,szólt a cica mama, aztán 

be ne gyertek olyan hamar,s a négy kis 

rosszcsont csak úgy futott, egészen 

a kert ajtóig jutott.

Ott várták meg Zitát,aki amikor 

hazaért,megölelt minden rosszcsont

cicát,ebéd után pedig bementek zongorázni,

most a kislány játszott,de ekkora már a

négy rosszcsont igen álmos.

Szólt már a boci-boci tarka,de nem 

mozdult a rosszcsontok farka,

elfáradva aludtak el, nem is kellett nekik

tej,ej,mondta a kislány, ekkor cica mama 

oda bújt a kislány ölébe,s így dorombolt a fülébe.