A Cica és a Pingvin megkeresi a Télapót.
Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscica, aki a barátaival az erdőben lakott. Ez a kiscica egyszer csak elhatározta, hogy meglátogatja a Télapót, ugyanis valami nagyon fontos dolgot szeretett volna neki mondani, még mielőtt eljön a karácsony este. Összepakolt a nagy útra és addig utazott, amíg oda nem ért az Északi-sarkra.
Az Északi-sarkon azonban elveszettnek érezte magát és nem tudta hova, merre induljon tovább. Tanácstalanul állt a hidegben, amikor egyszer csak megjelent egy hóbucka mögött egy fekete-fehér fura kis lény. Közelebb lépett hozzá és meglepődve látta, hogy egy picike pingvin kukkolja őt a hó mögül.
A Pingvin barátságosan üdvözölte őt és megkérdezte, hogy mi járatban van erre, ahol a madár sem jár. A Cica elmondta, hogy a Télapót keresi, mert egy fontos dolgot szeretne vele megbeszélni. Megkérdezte újdonsült kis barátját, tudna-e neki esetleg segíteni, hogy hol lakik a Télapó?
A Pingvin apró mosollyal az arcán közölte, hogy igen, éppen itt lakik a közelben és örül, hogy segíthet a Cicának. Már úgyis régen járt arra, pedig nagyon szereti a Mikulásgyár kis utcáit, így szívesen elkíséri a cicust a küldetésén.
Odafelé, nagyon sokat beszélgetett a Cica és a Pingvin, így mire odaértek, már igazi jó barátokká váltak. A Cica megkérte a Pingvint, hogy tartson vele és menjenek be együtt a kis Mikulás faluba, amelynek közepén a nagy Mikulásgyár áll. Itt lakik ugyanis a Télapó. A Pingvin persze örömmel mondott ismét igent a Cicának.
A Télapó egy nagy fallal körülvett kis faluban éldegélt, amelynek falai óriási csokis kekszből épültek, ajtaja pedig mézes mázos nyalókából készült. Az utak, amin lépkedtek, szintén ízletes, ropogós édességből állt és a falu minden egyes épülete finomabbnál finomabb édességből épült fel.
A Cica alig akart hinni a szemének. Akármerre nézett, valami finomságot látott: Hol egy finom csokoládé oszlop, hol egy édes marcipán kút, máshol pedig fánk bódék és palacsinta hegyek sorakoztak egymás után. Távolabb egy hömpölygő kakaó folyón úszkáltak pillecukrok, mellettük pedig fagyi tölcsérben, apró törpék és manók hajókáztak.
Az édességmezőt elhagyva, hamarosan oda is értek a Mikulásgyárhoz. Félve ugyan, de bekopogtak és szépen lassan, illedelmesen beléptek az óriási kapun. A Télapó egy nagy terem végében üldögélt kényelmes foteljében és felügyelte a manókat, akik előtte gyártósorokon készítették el a szebbnél szebb ajándékokat, amelyeket majd karácsony éjszakáján a Télapó szállít ki a jó gyerekeknek.
A Cica közelebb lépett a Télapóhoz és félve megszólította:
– Télapó! Ne haragudj, hogy zavarlak, de hosszú utat tettem meg idáig, hogy egy óriási szívességet kérjek Tőled!
– Kedves Cica! Örömmel fogadlak az otthonomban, hiszen alig szoktak látogatóim lenni. Mond hát, mit szeretnél?
– Egy óriási hibát követtem el! A levél…. amit küldtem Neked…. benne a karácsonyi ajándék kívánságommal…. – szipogta félénken a Cica.
– Igen! Tudom. Megkaptam és emlékszem is rá. Cica, aki az erdőben lakik, egy dominó készletet szeretne. – vágta rá határozottan a Télapó.
Erre a Cica lesütötte a számét és zavarodottan magyarázkodni kezdett:
– Hát pont ez az! Nem dominót szerettem volna kérni, hanem Legót! Csak sajnos eltévesztettem… Ne haragudj!
– Ugyan már! Semmi gond! Még éppen időben szóltál. A télapó fellapozta óriási kívánságkönyvét és gondosan átjavította a kiscica karácsonyi ajándék kívánságát.
– Köszönöm, hogy eljöttetek! Legyen békés és boldog karácsonyotok! – búcsúzott el végül tőlük a Télapó, majd egy-egy kis szatyor szaloncukrot adott át nekik búcsúzóul.
A hazafelé vezető úton boldogan meg is eszegették az ajándékukat és megbeszélték, hogy a Cica az estét a Pingvinnél tölti.
Aznap este nagyon sokáig fenn voltak és sokat beszélgettek a Télapóról, a karácsonyról és arról, hogy milyen jó érzés, amikor új barátokra lelünk. Aztán szépen lassan nyugovóra tértek és mind a ketten nagyon szépeket álmodtak.
INNEN JÖTT, AZ ESTI MESE ALAPÖTLETE
Bár a kisfiam kérte, hogy az esti mese arról szóljon, hogy a Cica találkozik a Pingvinnel, a Télapós részt, párom gyerekkori, vicces félreértése alapozta meg. Ő volt ugyanis az, aki a szüleitől dominót kért karácsonyra, de Legót szeretett volna, csak nem jutott eszébe annak a neve. Aztán elég szomorú volt, amikor a karácsonyfa alatt tényleg dominót talált.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Nagyon sokat keresték a szülei amikor észrevették hogy nincs otthon. Nagyon aggódtak érte. Nem tudták, hogy mit csináljanak amikor csak úgy eltűnik a kisgalamb gyerekük. „Nagyon kicsi még biztos, hogy ...
Elolvasom
Ismeri valaki közületek Hófalvát? Jártatok már ott? Nem? Azt hiszem, sajnálhatjátok, mert csodálatos hely. Hófalva, mint a neve is mutatja, egy kis falu. Az örök tél honában, Havasföld egy eldugott k...
Elolvasom
Bambi boci a vödörben Kedves gyerekek! Belefér egy boci a vödörbe? Ugye nem! De képzeljétek csak el, bizony a Bambi, mégis bele esett egyszer a vödörbe. Nos figyeld csak! Hogyan is történik az eset? ...
Elolvasom
Slepp, aki nevét Odin, skandináv főisten lováról kapta, mert külsőre nagyon hasonlított rá, szürke szőrzete, úgy nézett ki, mint a mennydörgő felhők az égen, és olyan erő társult hozzá, amelyhez nem volt fo...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Gutási Gábor meseíró
Webfejlesztő, vállalkozó és nem utolsósorban; családapa. Egy 7 éves kisfiú és egy 3 éves, csöppnyi kislány boldog apukája. „Életem során jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésemnek, az írásnak. Már kisiskolás korom óta esszéket és verseket küldtem a helyi újságba, majd felnőttként éveken át vezettem saját apukás blogomat, mellette pedig szülővárosom heti lapjában vezettem a rendszeresen megjelenő informatikai ro...