Gabi-Csabi kalandjai: A nyaralás (1. fejezet: Irány a tenger)

Gabi-Csabi kalandjai: A nyaralás (1. fejezet: Irány a tenger).

– Csabi, ébresztő! Indulunk! – keltegette testvérét izgatottságtól túlfűtve Gabi.

Ugyan Csabi szeretett sokáig lustálkodni az ágyban, ez alkalommal azonnal kipattantak a szemei, és a kikészített ruháihoz sietett, hogy magára kapja azokat. A fiúk már régóta várták ezt a napot, amikor végre újra útra kelhetnek, és meglátogathatják a rég nem látott tengerpartot.

Már több mint egy év eltelt azóta, hogy utoljára nyaralni mentek. Így nem csoda, ha alig várták már az óvoda és az iskola végét, hogy újra élvezhessék a nyári szünetet.

Csabi egyébként már nagyon unta az egyhangú óvodai hétköznapokat, ahol annyi szabálynak kellett megfelelnie. Hiába járt nagycsoportba, az öltözködést, a sorban állást, és az egy helyben való játékot is örömmel cserélte volna le bármi másra. Pedig ha látta volna az óvó nénije, hogy ezen a reggelen milyen ügyesen és gyorsan kapta magára az utazós ruhát, biztosan tátva maradt volna a szája!

– Fiúk! Felöltöztetek már? – kiabált be sürgetően anyu a gyerekek szobájába, de meglepetésére Gabi és Csabi is készen állt már a nagy utazásra.

A kis hátitáskájukba minden fontosat bepakoltak, amire csak szükségük lehet a hosszú autós út során. Rágcsálnivalót, ásványvizet és játékot is csomagoltak már napokkal ezelőtt, de még egyszer utoljára azért megnézték, nem hagynak-e valamit mégis otthon.

Ekkor apu is bejött a bejárati ajtón, és szólt, hogy előkészítette a kocsit és bepakolta a csomagokat is. Nem maradt más hátra, mint hogy mindenki még egyszer, utoljára meglátogassa a mellékhelyiséget, mert nem tudni, mikor fognak majd először megállni.

– Nekem nem is kell pisilni! – próbált Csabi nyafogva kifogást találni, és közben észrevétlenül kiosonni az apukája mellett a bejárati ajtón.

Anyu azonban a másik szobából, éles hangon parancsolta vissza őt is a bátyja mellé a mosdóba.
Miután nagy duzzogva, de végre mindenki végzett a fürdőszobában, bezárták maguk mögött a családi házuk ajtaját, és elindultak a járó motorral már csak rájuk váró autójuk irányába.

Olyan korán volt, hogy a napocska sem bújt még elő. Csillagok ragyogták be az eget, és a telihold teljes pompájában óriási, sárga foltot festett az égre. Úgy ékeskedett ott, mint egy óriási, lyukacsos sajt a bolt sajtpultjában, az üveg mögött.

– Csípős hideg van! Meg fogok fagyni! – panaszkodott vacogást színlelve Gabi, miközben saját magát átölelve igyekezett kifelé a tágra nyitott vaskapun keresztül.

– A kocsiban már kellemes meleg van, jó előre befűtöttem – nyugtatta meg az apukája, majd kinyitotta előtte a gépjármű hátsó ajtaját.

Az autóban mindenkinek meg volt már a helye: apu vezetett, így neki a mindenképpen a kormánynál kellett ülnie, anyu pedig az utat és a térképet figyelte, így navigátorként apu mellett, az első ülésen foglalt helyet. Gabi az anyósülés mögött, hátul szokott ülni, Csabi pedig mellette, a vezető oldali hátsó részen.

A hosszú út előtt azonban a fiúk helyét a szüleik teljesen átalakították. Édesapjuk az ülések közé beállította a ruhákkal teletömött bőröndöket, majd azokat pléddel lefedve egy kényelmes ágyat alakított ki számukra.

Akkoriban még nem volt kötelező a gyerekülés, sőt, még a biztonsági övet sem kellett használni a hátul utazóknak, így a fiúkra egy igazán komfortos kirándulás várt.
A kényelmes fekhely két végén egy-egy kispárna és egy-egy kis takaró várta a még mindig ásítozó gyerekeket. 

– Szoomjaas vaagyoook! – nyújtotta el mondanivalóját keservesen Csabi, amint elfoglalta a helyét.

– Ezt szinte gondoltam – sóhajtott fel az első ülésen anyu, majd előkotort a táskájából egy kis vizes flakont, és gyorsan elfelezett egy utazási tablettát.

– Akkor vegyétek be ezt is! – mondta, és kiosztotta a fiúknak a rosszullét és hányás elleni pirula darabjait.

– Lehet, hogy egy kicsit el fog majd álmosítani benneteket, de legalább nem lesztek rosszul, mint a múltkor – folytatta apu, miközben még egyszer, utoljára átnézett mindent maga körül, hogy megkezdhessék a sok-sok órán át tartó utazást.

Gabi és Csabi hátrafordulva, térdelve, a szélvédőn keresztül lesték még egy darabig, ahogyan egyre távolabb kerülnek szeretett otthonuktól. Egyáltalán nem voltak szomorúak, sokkal inkább izgatottak. Annyira izgultak, hogy a hajnali időpont, és a bevett gyógyszer ellenére sem volt egyikük sem álmos. Így hát, mint mindig, amikor sötétben autóztak, a kedvenc utazós játékukat kezdték el játszani.

Eltökélt arckifejezéssel formáltak pisztolyt a kezükből, és úgy lövöldözték a távolban felvillanó fényeket. Mindketten hangosan számolták, mennyi találatot értek már el. Ugyanis minden eltűnő fény egy-egy pontot ért. Előbukkanó és eltűnő pöttyökből pedig nagyon sok volt, hiszen rengeteg fa, oszlop vagy éppen ház takarta el a messzi távol lámpáit, ahogy haladtak a kocsival az úton.

Egy idő múlva a kezdeti pörgés alább hagyott, és a fiúk békésen hajtották fejüket a pihe-puha párnáikra, s hagyták, hogy a zötykölődő autó elringassa őket. Nem telt el sok idő, és a két kis mesterlövészt elnyomta az álom.

– Elaludtak! – állapította meg csendesen anyu, és mosolyogva helyezte kényelembe magát ő is az ülésen, tudva, hogy a fiai az igazak álmát alusszák, így pár óráig most nyugodtan tudnak haladni a még oly messze lévő tengerpart felé.

Gabi - Csabi kalandjai: A nyaralás című könyv megvásárolható a szerző weboldalán: https://gabicsabi.hu