A Cica és az új barátok

A Cica és az új barátok.

Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy kis cica, aki elszökött otthonról. A cica nem tudta hová megy, egyszerűen csak elkóborolt, mert úgy érezte, már elég nagy ahhoz, hogy egy új lakhelyet keressen magának.

Ment, mendegélt és egyszer csak azon kapta magát, hogy elhagyta a várost. Maga körül már nem látott házakat, utcákat és még csak embereket sem a közelben. Megállt, körülnézett, és ekkor vette észre, hogy egy erdő melletti tisztásra tévedt. A réten nagyon sok szép virágot látott. A csodaszép virágok a szivárvány minden színében pompáztak. Volt ott piros, sárga, kék, zöld, rózsaszín és még lila is. A cica örömmel ugrándozott az illatos réten egymagában, amikor hirtelen valami zajt hallott maga mögül.

Megfordult és észrevette, hogy egy kis nyuszi lesi őt a sűrű fű közül. A félénk nyuszi, csak lassan mert közeledni, hiszen eddig még soha nem látott cicát. Főhősünk viszont vakmerő volt és bátran odaszaladt meglesni a tapsifüles szerzeményt. Még a cica sem találkozott nyuszival, így mindketten csodálkozva mérték végig egymást.

– Szia! Én Cica vagyok. Téged hogy hívnak? – kérdezte a cica.

– Szia! Én Nyuszi vagyok és itt lakom az erdőben a barátaimmal. – válaszolta a hosszú fülű nyuszika.

– Barátaiddal? De jó neked! Nekem nincsenek barátaim. Most szöktem el hazulról, hogy egy új otthont találjak magamnak. – panaszolta el a Cica.

– Tényleg?! – csodálkozott a Nyuszi, majd lelkesen folytatta:

– Hozzánk nyugodtan beköltözhetsz! Mi itt az erdőben békésen éldegélünk egymás mellett, mint egy nagy család. Téged is szeretettel várunk!

– Biztosan?! – álmélkodott a cicus. – Szívesen maradok, ha szeretnétek!

A Nyuszi nagyon megörült, hogy egy új barátra akadt. El is indultak együtt az erdő irányába. Alig telt el néhány perc és már ott is voltak.

Az erdőben csend volt, csak a levelek susogását és az ágak ropogását lehetett hallani. A Nyuszi ekkor egy kivágott fatörzshöz szaladt, felugrott rá és hangosan odahívta a többieket.

Rövid időn belül a környék apraja-nagyja odagyűlt, hogy megcsodálják a hegyes fülű, hosszú farkú kiscicát, hiszen még egyikük sem látott hasonlót. Egyedül a bölcs Bagoly mondta, hogy fiatal korában, mikor a város felé repkedett, akkor látott macskákat, de soha nem beszélt még egyel sem.

A Nyuszi bemutatta legjobb barátainak a Cicát. A Cica bemutatkozott szépen a Borznak, a Süninek, a Mókusnak, a Kacsának és a Bagolynak is.

Az új barátok nagyon lelkesek voltak és azonnal új házikót kezdtek építeni a közösségük új tagjának. Közben kifaggatták a Cicát, hogy milyen a városi élet és hogy ő mit eszik.

A Cica elmesélte, hogy ő eddig egy házban lakott, de nem jött ki jól a gazdi kutyusával, ezért inkább új otthon után nézett. Elmondta, hogy ő leginkább a tejecskét szereti, de a sajtot és a virslit is imádja.

Estére el is készült az új otthona, ahová beköltözhetett. A nagy társaság nagy bulit csapott még lefekvés előtt az erdőben és izgatottan várták a másnap reggelt, hogy milyen új kalandok várnak majd rájuk most, hogy az új barátjuk, a Cica is ide költözött hozzájuk.

INNEN JÖTT, AZ ESTI MESE ALAPÖTLETE

Boti, a kisfiam minden este kér egy mesét tőlem és én mindig megkérdezem, hogy miről szóljon a mese. Ez volt az első ilyen közös mesénk, amiben a főszereplőket és az alap történetet Ő találhatta ki, én pedig történetet faragtam belőle. Ez az esti mese nem az egyetlen volt, ami a Cicáról szólt, de ezzel vette kezdetét a Cicás mese sorozatunk. Itt költözött be a Cica az erdőbe és itt szerzett új barátokat magának, akik a további történetekben is fontos szerepeket kapnak majd. A cicás meséket valószínűleg Doris Lauer: Oszkár és Muszi című mesekönyve ihlette, amiben ugyan egy plüss nyuszit keres a főhős kisfiú, de szinte minden oldalon elkíséri kiscicája is őt. Már a könyv olvasásakor is Oszkár helyett Botit olvastam, hogy jobban tudjon azonosulni a történettel.