A cinke és a szarka esete a szorgos munkálkodással

A cinke és a szarka esete a szorgos munkálkodással.

Egy tarkabarka farkú szarka szíve sarka
az ékszereké volt.
Ezért is esett a nevén folt.
Ez a bitor, botor betyár
a házakba bejár
és lopja, ami csillog ott.
Ha valami csillogott,
már rögtön csór a csőr.
A szarka persze nem gondolta bajra,
karrierje ezért is ment gallyra.
Megfogta őt egyszer egy ronda, rozsdás ketrec,
hiába volt benne sok, csillogó csetresz,
csattant a csapda.
A fejét csóválta a picinke cinke.
Szén feje, sárga az inge.
Ő hasznot hajtott, példát mutatott,
szorgos munkával kártevőt kutatott.
Nem is volt több kekec kukac,
girnyó hernyó, amerre repült.
Halál fia kártevő, aki szeme elé került.
Nem is láttak aztán több kirágott virágot.
És mire a hó belepte a világot,
lett busás jutalma.
Az etetővel bőven jut alma,
magvak, sok-sok földi jó:
etették, míg el nem ment a hó.
A magvakat falatozta,
(jó híre ezt kamatozta),
és a zord tél elmúltával a tavaszt is maga hozta!
Eközben a szarkánk egy állatkert foglya,
bánatában egyre csak a fejét fogja.
A következtetést persze már régen levonta:
"amíg élek, az ékszer lesz a gyógyszerem,
változtatni kell majd a munka-módszeren..."