A csávába került hörcsög

A csávába került hörcsög.

A Cikornyácska folyótól nem messze, a Kúphegy mellett, lakott egy hörcsög család. Boldogan éldegéltek, ám egyszer Csöpi, a legkisebb hörcsög eltűnt.

Tűvé tették a mezőt, bejárták az erdőt, kutattak a Cikornyácska folyó partján, a Kúphegy lábánál, de nem lelték. Hörcsög mama sírt-rítt. Hörcsög papa vigasztalta:

• Ne bánkódj kedves feleségem! Megtaláljuk! Hörcsög szavamra mondom!
• Mi is segítünk! – kiabált a hat kishörcsög.

A mami letörölte a könnyeit, megsimogatta gyermekei buksiját. Feltarisznyálta Hörcsög papát, aki elindult, hogy még egyszer átnézze az erdőt. A gyerekek, Ödike vezetésével újra a mezőre tartottak, hogy alaposabban átkutassák. Ödike egész úton ezt hajtogatta:

• Előre, és ne hátra! Figyeljünk és füleljünk! Igyekezzünk, keressünk! Kistestvérkénk szeretünk. Hamarosan rád lelünk!

Mentek, mendegéltek. Találkoztak Pocok Pannával.

• Nem láttad legkisebb testvérkénket? – érdeklődött Ödike.
• Sajnos, nem – felelte Panna. Pedig futkostam erre-arra, de nem találkoztam vele.

A hörcsög gyerekek tovább sétáltak. Összefutottak Tücsök Tücsivel.

• Kedves Tücsi! Nem láttad testvérkénket? – érdeklődött Hörcsög Gitta.
• Jaj, szegényke! Remélem nem esett baja! A hangszeremet javítgatom, az új dalokat tanulgatom, de nem láttam erre Csöpit.

Búsan ballagtak tovább a testvérek.

Hörcsög papa közben megérkezett az erdőbe. Kérdezte a madarakat, faggatta a nyulakat, a mókusokat, de senki sem tudott Csöpiről. Reménykedett, hogy nem esett baja kicsinyének. Folytatta tovább a keresést.

Eközben Hörcsög Csöpi egy gödörben kuksolt a mezőn. Akkor ugrott bele, amikor meglátta, hogy egy sas közeledik felé. Gondolta, hogy ott a lenn, a mély lyukban, biztonságban lesz. Amikor elmúlt a veszély, sehogy sem tudott kimászni. Már nagyon éhes és szomjas volt, no, meg persze nagyon hiányozott neki a családja is. Törte a fejét, hogyan kerülhetne ki ebből a pácból. Ekkor, kiáltozásra lett figyelmes.

• De hiszen ez Ödi! – ujjongott a kis bajbajutott. Hangosan ordítani kezdett. – Erre, erre! Itt vagyok!

Ödi megállt és fülelt:

• Ti is halljátok? Ez Csöpi!

Szaladni kezdtek a hang irányába. Hamarosan a gödör szélén álltak, s meglátták a benne kuporgó testvérkéjüket. Üdvrivalgásban törtek ki.

• Éljen, megvagy! Már annyira aggódtunk érted! – vágtak egymás szavába testvérei.
• Valahogy kihúzunk, ne aggódj! – mondta Ödi.

Azonnal kiosztotta a feladatokat. Hörcsög Dömi és Csilla ágat hozott, a többiek egymás mögé álltak, és együttes erővel húzni kezdték az ágba csimpaszkodó testvérüket. Így került ki a csávából Csöpi. Boldogan szaladtak a szülői házba.

Pont akkor ért haza Hörcsög papa is, kimerülten és szomorúan. Épp pátyolgatta feleségét, amikor nagy ricsajjal berobbantak a gyerekek.

• Megtaláltuk! Itt van! – kiabálták.

Hörcsög mama sírva az ölébe kapta Csöpit, ölelte, puszilgatta. Hörcsög papa is elmorzsolt egy könnycseppet.

• Hát, igen! Mindig is tudtam, hogy remek gyerekeink vannak mama!
• Drága szüleim! Többet nem kószálok, nem bóklászok el egyedül! Úgy féltem, amikor megláttam azt ronda nagy madarat! Még az is megfordult a fejemben, hogy nem látlak többé benneteket!

Elmesélte kalandját a sassal.

• Minden jó, ha a vége jó! – jegyezte meg mosolyogva Ödi.

Majd átölelték egymást, s boldogan tértek nyugovóra.