A Delfin és a lány

A Delfin és a lány.

A Delfin és a lány

Létezik egy hely valahol nem is olyan távol, ahol az idő és tér egybefonódva örök táncot járnak a csillagok alatt. Ahol a szél játszik az égszínkék vízzel és a Nap aranyra színezi a hullámokat. Emberek és állatok barátságban élnek, békében, boldogságban. Varázslók, mágusok birodalma ez, ahol nem ismerik a betegséget, szenvedést, háborút.

Ray is itt lakott. Fiatal lány volt, hosszú barna haja hullamokban omlott a vállaira, szemében csillagok ragyogtak, bőrét a nap lágyan megszínezte. Egyike volt azoknak a fiataloknak, akik örökölték őseik tudását, ami hatalmas erővel és így felelőséggel járt. Ray csodálta a világot, szerette az életet. Minden szabadidejét a víznél töltötte barátjával a Delfinnel. Sok delfin élt a világukban és mindegyiküket szerette. Ehhez a delfinhez azonban különleges szálak fűzték. Nem is emlékeztek mióta ismerik egymást, hogyan találkoztak. Csak azt tudták, hogy feltétel nélkül bízhatnak egymásban és soha nem hagynák cserben egymást, még akkor sem, ha a világ darabokra hullana.

Ők sem gondolták volna, de a világ valóban darabokra hullott...

Mielőtt Ray elérkezett volna a mágusi vizsgájához sötét fellegek gyülekeztek világuk kéklő egén. A Nagy Tanács tagjai összegyűltek, hogy megoldást találjanak a fenyegető veszély elhárítására. Varázslattal álltak szemben. Olyan varázslattal mely hatalmasabbnak tűnt a tudásuknál. Világuk összes mágusának együttes erejére volt szükség és ezért még a vizsga előtt álló fiatalokat is behívták próbatételre. Ray tudta, hogy nagy a tét és ha elbukik akkor minden elveszik. Nemcsak az otthona, a családja, de delfin barátja is elpusztulhat.

Azt is tudta, hogy hatalmas erővel bír és képes segíteni népének. A nagy tanács másképp látta...

Elismerték hatalmas erejét, de féltek, hogy fiatal kora és tapasztalatlansága miatt nem tudja irányítani azt és így habár akaratán kívül, de pusztíthat vele. Ezért nem engedték, hogy csatlakozzon a mágusokhoz, megtiltották ereje használatát.

A döntés teljesen lesúlytotta. Ezután minden percét a parton töltötte barátjával, és szívét mérhetetlen szomorúság járta át. Tehetetlenül nézte ahogy gyönyörű otthonában megjelenik a fájdalom, a szenvedés és végül a háború. Az utolsó napon is a Delfinnel játszott mikor világuk összedőlt. Hatalmas kőtömbök zuhantak a vízbe egymás után. A tenger felkorbácsolódott, sötét zöldben játszott. Lent a mélyben ott feküdt Ray a hatalmas, súly alatt. Haját lágyan ringatta a víz, de ő maga nem mozdult. Delfinek raja vette körül, a kőtömb engedett és Ray-t Delfin barátja elvitte saját hazájába egyenesen a király elé. A delfinek királya olyan hatalommal rendelkezett, amit még a lány világának mágusai sem ismertek. Hatalma volt élet és halál felett. Delfin kérte királyát adja vissza a lány életét delfinként. A király bölcs volt nem tagadta meg kérését, de az ősi törvényeket ő sem szeghette meg, ezért így szólt: 

- Emberi lény nem válhat delfinné míg nem állta ki a próbákat, de visszaadhatom életét emberként. Visszaküldöm messzi korokba, életek során kiállhatja a próbákat és amikor készen áll csatlakozhat népünkhöz és újra találkozhattok.

Delfin megköszönte királya kegyelmét és kérte, hogy hadd kísérje el a lányt. Hadd legyen a közelében, segítse, támogassa útja során. A bölcs király nem lepődött meg Delfin kérésén, hisz látta alattvalója szívét.  Így válaszolt:  

- Tudnod kell, hogy delfinként nem tudod mindenhová elkísérni. Ahhoz, hogy ezt megtedd neked is emberi lénnyé kell válnod.

Emberi lényként elfelejted eddigi életedet, tudásodat, emlékeidet. Csak a szíved legmélyén maradnak veled és csak akkor mutatkoznak meg ha keresed őket. A lány sem fog felismerni, az ő emlékei is mélyen lesznek elrejtve. Miért akarnál hát vele menni a nehéz próbatételekre?

- SZERETEM. - válaszolta a delfin.

- Legyen ahogy akarod. - mondta a király és a következő pillanatban már ott találták magukat a Földön emberként. 

Próbatételek hosszú sorát állták ki a végtelen idő óceánján. Habár emlékeik mélyen el voltak temetve az a szál, ami öröktől fogva összekötötte szívüket mindig egymáshoz vezette őket. Egymás közelében éltek és valamilyen formában segítették egymást.

Egy nap olyan dolog történt amire maga a bölcs delfin király sem számított. A szívük mélyére elzárt emlékek felszínre törtek és most először a végtelen idő tengerén felismerték egymást. Így még a Földön együtt élhettek, amíg vissza nem tértek a delfinek birodalmába.

Hogy mi történt pontosan azt még maga a delfin király sem tudta...csak egy magyarázatot talált; azt a szálat, ami öröktől fogva összekötötte a két szívet és egy verset:.. 

Állok,
a víz mozog,
fény hullámzik,
míg az idő forog.

Kék égen
felhők játszanak,
fodrukat 
megszínezi a Nap.

A csend szól.
Némán, 
nesztelen.

Nem hallhatja meg
senki sem
mit üzen
a végtelen.

Állok,
némán hallgatok,
s a lelkemben
felélednek
a dallamok.

Hullámokon útra kelnek,
Csendben némán elmerülnek.
Rád találnak, átölelnek
Küldöttei a végtelen időnek.