Valóságos álom - Álom valóság

Valóságos álom - Álom valóság.

Valóságos álom, álom valóság

Tavaszi szellő lebbenti a fehér függönyt a szoba ablakán. Az éjszaka édes illata száll és betölti a teret. A sötétséget a ragyogó TeliHold sugarai törik meg. Az ágyban egy barna hajú lány fekszik. A göndör fürtök itt-ott eltakarják szelíd arcát. Békésen alszik. A Hold simogató fénye finoman felébreszti. Ahogy felül, a csillagok, mint apró kavicsok utat formálnak az ágyától az ablakon keresztül fel a végtelen égig és ő elindul. Fehér, hosszú hálóinge kúszik a csillagporos úton, körülötte fénylik a tér. Útját csillagképek kísérik. Ott van az Orion, a Skorpió, a Kígyótartó, a Nyilas. Ahogy feljebb halad egyre szélesebb teret lát be. A bolygók, aszteroidák is láthatóvá válnak. Majd Pegazus száll le a csillagösvényre. A lányt régi barátként üdvözli. Odadugja homlokát a kezébe. Ő kedvesen végigsimítja, átöleli majd felül a hátára. 

Repülnek a Tejúton. A Szíriusz felé haladnak. Átlépnek a kapun. Pegazus itt búcsúzik, s a lány egyedül folytatja útját. Varázslatos réten halad keresztül, patakok csengő csobogását hallja. Majd terebélyes lombú fák erdejébe téved. Tudja, hogy az ösvény végén várja az otthona. Az otthon, amit itt hagyott, az otthon, amit szívében őriz, az otthon, ahova egyszer végleg visszatér.

A Nap korán ébreszti aranysugaraival az alvó lányt. Péntek van. Várja a munka. Nyújtózik, majd, mint minden hétköznap elkezd készülődni. Automatikus mozdulatokkal húzza magára a ruhákat, főzi a kávét, keni a vajas kenyeret. Fogmosás közben gyors pillantást vet a tükörképére, s megjegyzi, hogy egy kissé lestrapáltan néz ki.

Majd felkapja táskáját és siet a buszra. Az utazás ugyanolyan, mint máskor. Fáradt, álmos emberek zötykölődnek, egymáshoz koccannak. Rezzenéstelen arccal néznek maguk elé. Megérkezik. Mosollyal köszön a sofőrtől és a következő pillanatban már a sor mellett ül és illeszti össze a csapágyakat.

Eljött a szombat. Még a Nap is tudja, hogy tovább aludhat és így vár az ébresztéssel. Ma mosolyogva kel, friss és üde még dúdolgat is. Valamifajta izgatottság, várakozás vibrál a levegőben. Gondosan kiválasztja ruháját, elkészíti reggelijét és leül az asztalhoz. Az órájára tekint. - Ideje indulni - 

Magához veszi a bőröndöt, ellenőrzi, hogy nem felejtett-e el semmit és elindul. Sétál. Útközben megcsodálja a nyíló tulipánokat, a rügyező fákat. Egy nagy kapuhoz ér. A portás régi ismerősként köszönti és segít felvinni a bőröndjét az emeletre. - Már nagyon várják - súgja.

Az ajtó mögött apró ragyogó szemek fogadják. Mindenkinek jut egy ölelés, egy kedves üdvözlés. A gyerekek lázasan segítenek kipakolni majd leülnek és feszülten várnak. Kezdődhet a bábelőadás.

Az előadás végén mindenki megölelheti a szereplőket és elbúcsúzhat tőlük.  Már csak egy dolog maradt a mai napra. A meseolvasás. A mai mese egy kisfiúról szól, aki eltévedt a sűrű, sötét erdőben. Nagyon fél és nem találja a kivezető utat, de egy angyal a segítségére siet.

A mese is véget ért. A gyerekek szomorúan búcsúznak a lánytól. A leghalkabb, legfélénkebb kisgyerek odahajol a füléhez és ezt súgja: - Te is egy angyal vagy- A lány puszival köszön el a fiútól, majd hazaindul.

A lakásba hazaérve leteszi bőröndjét, kabátját és eszébe jut a kisfiú. Oda megy a tükörhöz. Végigsimítja hosszú, aranybarna haját, melyet a Nap beszűrődő sugarai fényesre festenek, mélyen belenéz meleg-barna szemébe és ....elmosolyodik.