A fura óra

A fura óra.

Marcinak volt egy rendkívüli kincse,

egy különös karórát fedett karján az inge.

Nem volt ebből a világon, csak egyetlen darab,

nem úgy mérte az időt, mit más óra mutat.

Nem számolt perceket, napokat és órát,

boldogságban mérte az idő elmúlását.

Amikor Marci gondtalanul élvezte a perceket,

az óra olyankor gyorsabban ketyegett.

Történt egyszer, hogy apának eltörött a lába,

Marci pedig reggelit vitt neki az ágyába.

Apu arcán öröm ült, és magához ölelte,

Marci pedig azt kívánta, sose legyen este.

Beszélgettek sokáig apa szobájában,

ami ritka lehetőség ebben a családban.

Hiszen apu mindig siet, semmire nincs ideje,

de ma reggel elbűvölte Marci igyekezete.

Ám az idő mégis nagyon gyorsan eltelt,

Marci rémülten figyelte a rohanó vekkert.

A mutatók repültek kilencre, majd tízre,

egy pillanat alatt értek el a tizenkettőre.

Ebéd után apunak pihennie kellett,

Marci nagyon sajnálta, hogy az idő eltelt.

Az óráját hibáztatta, azt a fura vekkert,

hogy az idő, mikor boldog, ilyen gyorsan eltelt.

Dühén mégis felülkerekedett a kíváncsisága,

mi történne, ha az idő egyszer csak megállna?

Ha a furcsa óra időt többé nem múlatna,

vajon a boldogság is örökké tarthatna?