A furfangos egér és a félénk cica

A furfangos egér és a félénk cica.

            A ház pincéje nyáron a nagy melegben kellemesen hűvös volt. A gazda és a gazdasszony szívesen elhívták oda a barátaikat egy finom borkóstolóval egybekötött vacsorára. Ezen a hétvégi napon is éppen erre készültek. A tölgyfaasztalt szépen megterítették, sajtot, kolbászt és friss kenyeret, egy kancsóban bort tettek rá. Megérkeztek a vendégek, és betessékelték őket a borospincébe.

            A kisegér az egérlyukban egyedül kuksolt. Szeretett volna családot alapítani, de úgy nem lehetett ismerkedni, hogy hét végén sosem tudott elmenni itthonról. Mindig tele volt a pince, és nem akarta megijeszteni a háziakat. Igaz, nem nagyon értette miért kiáltanak egy nagyot, ha őt meglátják, de kicsi korában az anyukája azt mondta, ha ember van az egérlyuk közelében, inkább ne menjen ki, mert a nők sikoltozni kezdenek, a férfiak pedig kiebrudalják őt a lakásából. Inkább olvasgasson, nézzen televíziót, hallgasson zenét addig, amíg el nem mennek onnan. A kisegér jól megjegyezte azt, amire tanították, és ez alkalommal is behúzódott az egérlyuk legbelső szobájába. Vicceket olvasott, és ettől nagyon vidám lett. Néha hangosan felkacagott, el is felejtkezett arról, hogy odakinn meghallhatják.

A gazda felállt, felemelte a poharát, és megköszörülte a torkát. Szeretett volna üdvözlő beszédet mondani. Mindenki elcsendesedett és őt figyelte. A hallgatást hangos egércincogás törte meg.

-Egér van a pincétekben? Menjünk ki a kertbe, ne maradjunk a közelében!- kiáltott egy néni, és már állt fel, hogy induljanak, és húzta maga után a férjét is.

-Csak nem ijedek meg egy egértől? Menjen ő ki innen!- szólt haragosan a bácsi.

-Ne aggódjatok, van egy cicánk, majd ő elkergeti az egeret!- szólt a gazdasszony.

-Addig, míg ez megtörténik, én javaslom, hogy mindannyian fogjuk meg a tányérunkat és a poharunkat, vigyük ki a kerti asztalra, én majd visszajövök a tálakért!- mondta a gazda.

A gazdasszony rohant a cicát megkeresni. A liliomok alatt találta meg, ott aludt békésen, az erős illattól elbódulva.

-Segíts nekem Cila cica, kergesd el az egeret, mert az egyik vendégem nagyon fél tőle!- szólt a macskához, és ölbe vette, levitte a pincébe, és rázárta az ajtót.

Cila cica nem szeretett a sötétben lenni. Megszokta a napsütéses kertet és a világos nappalit. Amúgy sem fogott még egeret soha. A televízióban látott már egy néhányszor, a gazda olyankor felemelte és közel vitte a készülékhez, mutogatta neki, hogy ez a kisegér, ezt kell elkapnia, de egyébként nem találkozott vele.

A kisegér mit sem tudott a kalamajkáról, amit okozott. Vidáman olvasgatott tovább, és egy-egy jó viccen nagyot nevetett. Mikor a macska meghallotta a cincogását, távolabb húzódott. Hallotta, hogy a fal irányából jön a zaj, de nem tudta elképzelni, hogyan lehetséges ez. Összekucorodott egy nagy fekete-fehér gombolyaggá.

-Mi lehet ez? Ki hangoskodik a pince falában? Szellemek járnak errefelé? – nyávogta.

A kisegér meghallotta a cica hangját. Arra gondolt, hogy végre elmentek az emberek, ő pedig esélyt kapott arra, hogy részt vegyen egy buliban, ahol végre párt választhat. Már csak a cicát kell elküldeni.

-Mit is nyávogott a macska? Azt hiszi, hogy itt szellemek járnak? Hát jó, produkálok neki egyet! – gondolta. Azzal az abroszt levette az étkező asztaláról, és beburkolózott vele. Nagy vidáman, imbolyogva kilépett az egérlyukból, és a fehér lepel sűrű emelgetése közben fura hangokat adott ki.

Cila cica megkövülten nézte. Már biztos volt benne, hogy egy igazi szellem lakik a pince falában. Ekkor azonban a kisegér elcsúszott a kövezeten, és hanyatt esett. Mind a négy lábával kalimpált az abrosz tetején, ami esés közben lecsúszott róla. A félénk cica óvatosan közelített felé, és megkönnyebbülve látta, hogy egy egérkét hitt szellemnek.

-De jó, hogy elestél! – mondta örömében.

-Azért remélem nem nagyon ütötted meg magad!- folytatta.

-Nem tudok lábra állni! Az esik nagyon rosszul, hogy nem tudok elmenni a szomszéd egérlány bulijába. Pedig meghívott, és vár engem!

-Elviszlek én téged, ha szeretnéd!- mondta a cica.

-De miért akarsz buliba menni, ha lábra sem bírsz állni?- kérdezte.

-Az egérlány gondoskodik rólam, és majd megszeret engem!- kacsintott a vidám egér, akinek persze kutya baja sem volt.

A cica hátára vette az egeret, letette a szomszéd egérlány háza előtt, majd visszament a pincébe. Jött ám a gazdasszonya.

-Itt van még az egér?- kérdezte tőle. Cila cica rázta a fejét, hiszen nem volt itt senki. Nagyon megdicsérték a vadászatért, és kapott egy tányér tejecskét, és egy darab kolbászt.

A kisegeret a szomszéd egérlány vendégei éljenezték, hiszen látták, hogy ő macska háton érkezett.

-Szerencsés az az egérlány, aki a te otthonodban élhet! Te aztán mindenkitől megvéded majd!- mondta neki a házigazda.

-Nem akarsz te lenni az a szerencsés?- kérdezte a furfangos egérke.

- De igen, máris indulok hozzád!- felelt az egérlány.

            A buli végeztével az egérlány beköltözött a borospince egérlyukába, és hamarosan családot alapítottak a furfangos egérkével. A félénk cica nagyon büszke volt magára, hogy segített párt találni a kisegérnek. Ha ember járt a borospincében, az egércsalád nagyon vigyázott, nehogy elcincogják magukat. Így aztán boldogan élt mindenki, a házban, a kertben, a pincében egyaránt.