Süni Sanyi sündörgése

Süni Sanyi sündörgése.

            Képzeljétek gyerekek, a kertemben egy este halk zizegésre lettem figyelmes. Vajon mi lehet ez? Kismadár ugrál az avarban? Egérke keresgél a fáskamrában? Vakond ás a föld alatt? Tanakodtam, találgattam magamban.

            Ültem egy fehér kerti székben, az asztalon előttem porcellán csészében tea gőzölgött, vártam, hogy hűljön egy kicsit. Közben erősödött a hang. Bármi is az, közeledik felém! Nem mozdultam, hátha akkor bátrabb lesz az ismeretlen állatka. Addig - addig ültem szoborként megmerevedve, míg egy tüskés hátú gombolyagot pillantottam meg. Azonnal elhatároztam, hogy Süni Sanyi lesz a neve! Már egészen közel jött, ott sündörgött körülöttem. Még mindig nem mertem megmozdulni, hátha elriasztom szegényt. Hirtelen az utcán hangos szirénázással egy autó száguldott el a kertkapu előtt. Már semmi értelme nem volt sóbálvánnyá meredve ülni a széken, mert Süni Sanyi eliramodott a kert végébe, az éles hang megijesztette őt. Utána lopakodtam. A szám elé kaptam a kezem, annyira meglepődtem azon, amit láttam. Egy újszülött süni feküdt az anyukája mellett, mindketten az igazak álmát aludták. Annyira aranyos volt a sün család, hogy percekig csodáltam őket. Megtiszteltek a bizalmukkal, és idejöttek hozzám! Itt fognak lakni! Segítek nekik, hogy könnyebb legyen a letelepedés. Még akkor este készítettem egy süni kuckót. Leszúrtam a kert végébe a kerítés elé négy kisszék lábat, tettem a tetejére tetőnek egy falemezt, rászegeztem. Azután kibéleltem a sün lakot puha pléddel. Vártam a másnap estét. Akkor ismét kiültem a fehér kerti székre egy csésze tea kíséretében. Süni Sanyi sündörögni kezdett körülöttem. Már nem félt tőlem. Leveleket keresgélt, amit behordott az új házukba. Mégiscsak ő tudja, mi kell a családjának. Puha pléd, vagy falevél takaró. Ráhordta a leveleket a plédre. Elcsodálkoztatok volna, ha látjátok, milyen nagy sebességgel építkezett. Minél hamarabb készen szeretett volna lenni, hiszen a kicsi sün és a mamája minél hamarabb szeretett volna az új otthonában letelepedni. Arra gondoltam, ha ilyen sokat szaladgál a kertben, biztosan megéhezik hamarosan. Most nem tudott kártevőket gyűjteni, mert nem maradt rá ideje a nagy munkában. Bementem a konyhába, egy kis edénybe tettem laktózmentes tejet. Mindig tartok otthon, mert én is azt iszom. Kivittem és letettem a készülő süni ház elé. Arrébb húzódtam, hogy ne zavarjak, és csendesen vártam. Nem fogjátok elhinni, mi történt. Süni Sanyi megvárta, amíg a párja iszik a tálkából, ő csak azután ment oda. Milyen figyelmes és önzetlen ez a kis állat! Szerettem volna megsimogatni, de nem akartam elriasztani. No meg aztán a tüskéi miatt úgy sem tudtam volna.

Másnap beköltözött a sün család az új otthonába. Higgyétek el, nagyon megérte segíteni nekik. Nem csak azért, mert jól esett nekem, hanem azért is, mert az idő múlása bebizonyította, milyen hálásak ők. Ezentúl nem volt gondom a kerti növények kártevőivel. Mindet eltüntette a két sün szülő belőle. Esténként rendszeresen kiültem a kertbe teázni, és vártam, hogy előjöjjenek. Odasündörögtek mellém, és én úgy láttam, hogy hálásan néznek rám. Apró kis szemük, hegyes orruk a mai napig itt van előttem, ha eszembe jutnak. Nappal aludtak, olyankor sosem találkoztunk. Mikor elmeséltem az ismerőseimnek, hogy Süni Sanyi és családja a kertemben lakik, mindenki látni szerette volna őket. Eljöttek, este kiültünk együtt az asztal köré, de ilyenkor sosem jöttek elő a sünök. Csak engem fogadtak el barátjukként. Erre a mai napig büszke vagyok.

            Azt tanácsolom nektek, ha láttok a kertetekben egy sünikét sündörögni, építsetek neki házat, vigyetek laktózmentes tejet egy tányérkában és tegyétek le egy sarokba. Ha beköltözik a sün lakba és elfogadja az ételt, amit adtatok, meglátjátok, örökre a barátotok marad.