A gonosz néne.

A gonosz néne..

Erdő szélén lakott egy viskóban,

 nagyon de nagyon nagy volt az orra,

s mindig nála volt a varázs botja! 

Nem is mertek közel menni

hozzá a gyerekek,nehogy 

elvarázsolja őket,így magányos volt!

Viskója düledezett,átfújt rajta 

a téli hideg, ekkor elgondolkodott,

mi lenne,ha nem lenne gonosz?

Felvett magára szép ruhát,

eltüzelte a varázsnak hitt botot,

sütött,főzött s a szegényeknek adta!

Ő is szegény volt,de gondolta,

így majd megszetetik őt,s talán

akad aki megjavítja a házát?..

Foltos szoknyáját felvette,s 

templomba ment, odabent

csodálkozva néztek,a nénét! 

Istenhez imádkozott,aki 

meghallgatta őt, illedelmesen

köszönt mindenkinek,s ez jó 

érzéssel töltötte el őt!

Mikor is lettem én gonosz,már 

nem is emlékszem, de hiszen a 

gonoszság nem jó,töprengett 

a néne, hazafelé az úton! 

A pap,a templomban meglátta őt,

s az imádkozó emberekhez fordult,

segítsenek a nénén, mégsem gonosz,

csak magányos , és  szegény!

Pár délceg férfi aztán hozzá

fogott,rongyos házát befoltozta,

sírt a néne,kicsordult a könnye,

ilyen nincs csak a mesekönyvbe.

El sem hitte,s meglágyult 

a szíve, kedvesség járta át,

a gonoszság lepergett róla,

s azóta is temlpomba jár! 

Barátságos s szereti a gyerekeket,

igaz gazdag nem lett, de a gazdagság

ott lakik a szívében,s nem magányos többé,

s gonoszsága egycsapásra vàlt köddé!