Barion Pixel

A hátizsákos csiga 1. rész


Egyszer volt, hol nem volt. Élt egyszer egy csiga. Ez a csiga az élénk zöld fűszálak árnyékában találta meg a lakhelyét. Két vaskos fűszál pont a háza felett keresztezte egymást, így a csigát megóvták a súlyos esőcseppektől, mikor vihar kerekedett. Nyár...

Kép forrása: saját illusztráció

Egyszer volt, hol nem volt. Élt egyszer egy csiga. Ez a csiga az élénk zöld fűszálak árnyékában találta meg a lakhelyét. Két vaskos fűszál pont a háza felett keresztezte egymást, így a csigát megóvták a súlyos esőcseppektől, mikor vihar kerekedett. Nyáron pedig kellemes, hűs menedéket biztosítottak számára. A csiga napjai általában ugyanúgy teltek. Reggel felkelt, harmatcseppet és zsenge füvet reggelizett. Megnyújtotta, átmozgatta minden porcikáját majd letakarította a házára tapadt porszemeket. Ebédre csillaghúrt rágcsált, amit a környéken csúszkálva talált meg. Ha kedve úgy tartotta, délután vette hátizsákját és a közeli patakhoz ment, hallgatta a békák énekét, vízisalátát szedett, majd sötétedésre visszatért a menedéket nyújtó fűszálak alá.

Egy nap, mikor a patak partján süttette magát, leszállt két madár a közelében. Jól megfigyelte őket, az egyiknek borzas tolla volt, másiknak szép kék feje búbja.

- Ez aztán nem semmi út volt- mondta Kékfejebúbja.

- Nem ám. Gyönyörű helyeken jártunk- válaszolta Borzastolla.

- Gondoltad volna, hogy ilyen szép tájak vannak arra?

- Fogalmam sem volt. Micsoda kalandok.

- Khöm, elnézést, hogy közbeszólok, - csúszott oda a csiga - de ti miről beszélgettek? Milyen helyeken jártatok?

 - Na, nézd már a kis csigát érdekli a kalandunk - nevetett Kékfejebúbja.

- Hahaha- hahotázott a másik- ha te azt tudnád. Elmentünk a Pitypangrengetegbe, versenyeztünk a széllel, Fűösvényen kukacokat kergettünk.

- Majd jött a Mohafal, ahol szinte állandóan köd van, - folytatta Kékfejebúbja - végül a Gombaerdő, ahol jobb, ha vigyázol hova lépsz.

- Váó - nyögte ki a csiga - ezt én is megnézném.

A két madár erre megint nevetni kezdett.

- Hogy te? - kérdezte Borzastolla - Hogyan tudnál te odamenni, se lábad, se szárnyad.

- Hát igen, - tanakodott a csiga - de oda tudok csúszni. Persze lassabb vagyok, mint ti, de azért én is láthatom ezeket a tájakat.

A két madár befejezte a nevetést, mikor láttak, hogy a csiga komolyan beszél.

- Akkor jól figyelj, elmondjuk neked az útvonalat - veregette hátba Borzastolla.

Miközben ő magyarázott, Kékfejebúbja egy falevélre sárral felvázolta a térképet. A csiga hálásan megköszönte a segítséget. Hátizsákjába a saláta mellé tette a térképet és hazaindult.

- Szerinted tényleg nekivág? – kérdezte Kékfejebúbja.

- Ha igen, akkor ő a legbátrabb csiga, akit valaha láttam- válaszolta Borzastolla.

A két madár addig nézte csodálkozva a hátizsákos csigát, ameddig az el nem tűnt a fűszálak között.

Kékfejebúbja, Borzastoll

E két madár kalandor

Megmondják ők énnekem

Hogy menjek a térképen

Holnap reggel indulok

Világot látok, izgulok

Hátizsákba bebújok

Az úton végig így csúszok

Györffy-K. Kitti, amatőr

Ezt a mesét írta: Györffy-K. Kitti amatőr

Óvodapedagógusként és táncoktatóként mindig gyerekekkel voltam körülvéve. Mindennap egy új lehetőség, hogy megmutassuk nekik a világot, tanítsunk valamit és elvarázsoljuk őket. Az írás tinédzserkoromban kezdődött naplóbejegyzésekkel, később pedig újságcikkekkel és online újságírással folytatódott. Külföldön töltött éveim alatt döntöttem úgy, hogy a gyerekek fantáziavilágát és az írás örömét ötvözöm és meséket, verseket...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások