Kép forrása: saját illusztráció
Béka Béla.
„Brek-brek béka brekk,
Tó vizében szendergek.
Brek-brek béka brekk,
Egy szúnyogot lenyelek.”
Így kuruttyol Béka Béla,
A tó vizi színpadon.
Tart a dal míg van árnyéka,
Ez aztán a vigalom.
Hosszú lábán lépegetve,
Fehér gólya közeleg.
Hallgatja a békanépet,
Egyre közelebb lehet.
- Ki énekel ily csúnyán?
kérdezi a gólya.
Béka Béla előugrik.
- Én vagyok az koma!
- Mindenhol téged hallak,
Nagyon kerestelek már.
Örülnék, ha parancsomra,
Szép csőrömbe ugranál.
- Én csak vízbe szeretek
Jó nagyot ugrani.
Tőled pedig nem remegek,
Hosszú lábú gólyafi.
- Ej, te pimasz béka,
Majd adok én néked.
Két lépéssel elérlek,
Egy falatban lenyellek.
Kitárja a kecses madár,
Két hosszú szárnyát.
Tó vízében békanyál,
Az önti tele a száját.
Brekencs a vízbe pottyan,
A többi béka kuruttyol.
Nem jött össze ez a portya,
Madár gyorsan elpucol.
- Jegyezd meg gonosz gólya,
Béka Béla nem vacsora!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Györffy-K. Kitti amatőr
Óvodapedagógusként és táncoktatóként mindig gyerekekkel voltam körülvéve. Mindennap egy új lehetőség, hogy megmutassuk nekik a világot, tanítsunk valamit és elvarázsoljuk őket. Az írás tinédzserkoromban kezdődött naplóbejegyzésekkel, később pedig újságcikkekkel és online újságírással folytatódott. Külföldön töltött éveim alatt döntöttem úgy, hogy a gyerekek fantáziavilágát és az írás örömét ötvözöm és meséket, verseket...