Béka Béla

Béka Béla.

„Brek-brek béka brekk,

Tó vizében szendergek.

Brek-brek béka brekk,

Egy szúnyogot lenyelek.”

Így kuruttyol Béka Béla,

A tó vizi színpadon.

Tart a dal míg van árnyéka,

Ez aztán a vigalom.

Hosszú lábán lépegetve,

Fehér gólya közeleg.

Hallgatja a békanépet,

Egyre közelebb lehet.

- Ki énekel ily csúnyán?

kérdezi a gólya.

Béka Béla előugrik.

- Én vagyok az koma!

- Mindenhol téged hallak,

Nagyon kerestelek már.

Örülnék, ha parancsomra,

Szép csőrömbe ugranál.

- Én csak vízbe szeretek

Jó nagyot ugrani.

Tőled pedig nem remegek,

Hosszú lábú gólyafi.

- Ej, te pimasz béka,

Majd adok én néked.

Két lépéssel elérlek,

Egy falatban lenyellek.

Kitárja a kecses madár,

Két hosszú szárnyát.

Tó vízében békanyál,

Az önti tele a száját.

Brekencs a vízbe pottyan,

A többi béka kuruttyol.

Nem jött össze ez a portya,

Madár gyorsan elpucol.

- Jegyezd meg gonosz gólya,

Béka Béla nem vacsora!