A hátizsákos csiga 2. rész


http://mocorgohaz.hu/

A csiga egész éjjel alig aludt, olyan izgatott volt. Már kora reggel el akart indulni, azért, hogy minél előbb a Pitypangrengetegben legyen. Amint az első harmatcseppek megjelentek az otthont adó fűszálain, már nyújtózkodott is. Reggeliként elrágcsált eg...

Kép forrása: saját illusztráció

A csiga egész éjjel alig aludt, olyan izgatott volt. Már kora reggel el akart indulni, azért, hogy minél előbb a Pitypangrengetegben legyen. Amint az első harmatcseppek megjelentek az otthont adó fűszálain, már nyújtózkodott is. Reggeliként elrágcsált egy kis vízisalátát, majd vetett még egy pillantást a térképre. Gondosan összetekerve eltette sárga hátizsákjába és útnak indult.

A nap már magasan járt, mikor lágy szellőt kezdett érezni, majd ahogy haladt előre a szellőből szél lett, ami egyre csak erősödött. Hamarosan megérkezett a Pitypangrengetegbe. A szája is tátva maradt, mikor meglátta a sok-sok pitypangot, amiknek fehér szálai a szélben kavarogtak mindenfelé. Csúszkált, nézelődött a rengetegben, mikor egyszer csak valami kiabálást halott.

- Hahó, te ott. Segítség! - mondta a hang.

A csiga kapkodta a fejét, de nem látta ki beszél és kihez.

- Légy szíves csiga, segíts.

Ez már biztos neki szólt.

- Hol vagy? – kiabálta fel az ég felé.

- Itt pont a fejed felett.

Abban a pillanatban a csiga felnézett és egy piros katicabogarat látott elrepülni maga felett. De nem a saját szárnyaival repült, hanem egy szirommal.

- Segíts kérlek, beleakadt a lábam egy szálba- kiabálta megint a katica, miközben ide- odadobálta őt a szél.

A csiga gyorsan körbenézett, mivel tudná megfogni a katicát. Meglátott egy vastag, erős fűszálat. Letépte és felkúszott vele egy kő tetejére, majd onnan emelte jó a magasba, hogy a katica bele tudjon kapaszkodni. Jó párszor elrepült a fűszál mellett a bajba jutott állat, egyszer sikerült is elkapnia, de a szél erősebb volt. A csiga minden erejét összeszedve még egy kicsit magasabbra nyúlt, végül a katica belekapaszkodott a fűszál másik végébe és a csiga gyorsan lehúzta. Mind a ketten a földre pottyantak.

- Jól vagy katica? - kérdezte a csiga.

- Hála neked, jól, de gyorsan le kell szedni ezt a szirmot a lábamról, mielőtt megint megtalál ez a gonosz szél- mérgelődött a katica.

A csiga segített neki és mikor eloldódott a szirom, már reppent is tovább a széllel. Látták, ahogy elveszik a többi szirom között.

- Köszönöm szépen- mondta a katica.

- Áh nincs mit. Mióta repkedsz itt?

- Legalább három napja. Egyszer próbált segíteni egy hangya egy levéllel, de őt is elfújta a szél. Azóta senkit nem láttam erre. Te mit csinálsz itt?

- Világot látok – válaszolta büszkén a csiga -. látni szeretnék, mindent, amiről a madarak meséltek.

Azzal beavatta a katicát a részletekbe. Elővette hátizsákjából a térképet és megmutatta neki. A katica csak ámuldozott, bár a Pitypangrengetegbe ő biztosan nem akart volna eljönni.

- Mit gondolsz csiga, egyszer én is láthatom ezeket a helyeket? – kérdezte bátortalanul.

- Naná, akár velem is jöhetnél, - vágta rá a csiga- ha elfáradsz a hátamon megpihenhetsz.

A katicának nagyon tetszett az ötlet, így hát megegyeztek. Figyelmüket elterelte a susogó szél és együtt nézték a magasban táncoló pitypang szirmokat.

 

Katicabogár keseregve

Kiabált a rengetegbe

Szirom fogságába került

Az égbolton így repült

Minden tőle zengett

Hát segítenem kellett

Magasba fűszállal értem

És új barátra leltem

Györffy-K. Kitti, amatőr

Ezt a mesét írta: Györffy-K. Kitti amatőr

Óvodapedagógusként és táncoktatóként mindig gyerekekkel voltam körülvéve. Mindennap egy új lehetőség, hogy megmutassuk nekik a világot, tanítsunk valamit és elvarázsoljuk őket. Az írás tinédzserkoromban kezdődött naplóbejegyzésekkel, később pedig újságcikkekkel és online újságírással folytatódott. Külföldön töltött éveim alatt döntöttem úgy, hogy a gyerekek fantáziavilágát és az írás örömét ötvözöm és meséket, verseket...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!