A hógömbök, a hó róka és a hó lótusz virága

A hógömbök, a hó róka és a hó lótusz virága.

Élt a Bükk-vidék barlangokban bővelkedő hegységében egy leány, Annuska, aki csodálatos hógömböket tudott készíteni. A gömbök iránti szenvedélye kislány korában kezdődött. Egy nap a nagyapja íróasztalán meglátott egyet, amit világutazó nagyapja Párizsból hozott magával, és papírnehezékként használt. Annuska a kezébe vette, és megcsodálta a gömbbe zárt varázslatos világot, nagyon élvezte, amikor megrázta és hópelyhek hullottak a téli tájra. Képes volt akár órákig is bámulni. Amikor nagyobb lett elhatározta, hogyha felnő, addig nem nyugszik, amíg ilyen szép gömböket nem tud készíteni. És így is lett. A nagyapja és egy helyi üvegfúvó mester segítségével megkezdte a gyártásukat. Lenyűgöző történeteket talált ki, különböző jeleneteket örökített meg gömbjeiben, bájos falvakról és híres nevezetességekről. A legkeresettebbek a négy évszakról készült gömbjei voltak, mert elterjedt, hogy akinek a tulajdonába került, az szerencsés lett. A telet ábrázoló gömbben hó hullott, a tavasziban virágok szálltak a levegőben, a nyáriban lepkék kergették egymást, az ősziben levelek kavarogtak a szélben…nem hiába voltak ezek a legkapósabbak. 

Ahogy Annuska egyre híresebb lett, úgy ment tönkre a Bükk-hegység varázsgömbmester boszorkányának, Rebekának a kézműves üzeme. Ő a rosszhírű Vörös Rébék jövőbelátó asszony leszármazottja volt, és most irigységében bosszút forralt. Nem érdekelte, hogy sikertelenségének igazi oka, hogy a modern világban, már senki sem hitt a varázsgömbökben, nem tette ki a háza ablakába, hogy elűzze a balszerencsét és a gonosz boszorkák átkait.

Egyik éjjel aztán Rebeka varjú képében belopózott Annuska műhelyébe, hogy szemügyre vegye a hó gömbjeit, először mindet szét akarta zúzni egy kalapáccsal, de aztán jobb ötlete támadt, még pedig az, hogy a varázsereje segítségével megátkozza a gömböket, hogy Annuska ezen túl ne tudjon olyanokat alkotni, amelyekben hull a hó, vagy lepkék repkednek. Beköszöntött december, a legdolgosabb hónap Annuska számára, mivel a téli tájat ábrázoló gömbjeiből minden nap rekord mennyiségű fogyott. Épp hogy elkészült százzal, már jöttek az újabb megrendelések, de most mi történt? Az emberek sorra hozták vissza a gömböket, azzal, hogy nem hullik bennük a hó. Annuska nem tudta mire vélni a dolgot, pedig mindent ugyanúgy csinált, mint korábban…

Egész nap azon törte a fejét, hogy vajon mit rontott el. A nagyanyja látva elkeseredését, azt tanácsolta neki, hogy menjen el a falu végén élő Konyhaboszorkány babák készítőjéhez, talán ő tudja, hogy mit kell tenni, és segít megtörni az átkot. A házi boszorkány babák készítője, Eszter néne nagy tiszteletnek örvendő, bölcs asszony volt. A bábui igaz, hogy boszorkányokra hasonlítottak, viszont elterjedt róluk, hogy szerencsét hozó bűbájként és a rossz szellemek elűzésére is alkalmasak. A faluban mindenkinek volt egy konyhaboszorkánya, azt ajándékozták barátoknak és rokonoknak, mert úgy hitték, hogy a bábu segít, ha a konyhában helyezik el, nem ég oda az étel, nem fut ki a tej. 

Ez a bölcs asszony „jövőbelátó”gömböket állított fel a kertjében, melyeket jóslásra és látnokságra használt. A boszorkánygömbbel tudott a gonosz ellen védekezni és nagyobb, átláthatatlanabb változatai segítségével, amikor valaki belepillantott valamelyikbe meglátta a jövő eseményeit. Amikor Annuska elpanaszolta neki, hogy mi történt, Eszter néne odaküldte a leányt az egyik gömbhöz, aki miután belenézett egy hófehér, macskaszerű állatkát pillantott meg, majd egy hangot hallott, ami azt mondta neki, hogy:

„A hó róka segítségével kell havat szerezned az üveggömbjeidbe! Ha nem tudod, ki az a hó róka, akkor gondolj a jeges medvékre. Ők is az Északi-sarkon élnek, de mindenki a jeges medvékre figyel anélkül, hogy észrevennék, hogy ott vagyok én is. Senki sem hiszi el, amíg nem találkozik velem, hogy csak akkora vagyok, mint egy macska. És tudod miért? Mert ebben a barbár, hideg világban, kénytelen voltam kicsi maradni. Talán a legtöbb ember még mindig nem tud rólam semmit. Gyere hát el az Északi-sarkra, ismerj meg! Meglásd, hasznodra leszek!"

Hm, hát a gömb szelleme feladta neked a leckét! –mondta Eszter néne, amikor Annuska elmesélte neki, hogy mit javasolt az óriás gömb.

Tudod, hogy az Északi sarkon ősztől-tavaszig nem kel fel a nap, teljes sötétségben élnek az emberek és más élőlények, csak a sarki fény világít!

Akkor is oda kell mennem, bármi áron! Határozta el Annuska.

Akkor állj lányom oda ahhoz a másik óriás gömbhöz és nézz bele! És Annuska úgy tett, ahogy Eszter néne mondta. Belenézett az óriás gömbbe, onnan egy szem nézett vissza rá. Aztán a leány körül egyszer csak forogni kezdett a világ, majd úgy érezte, mintha egy centrifugális erő elkapta volna, szédítő gyorsasággal pörgeti, aztán kirepítette valahova. Annuska egy nagy puffanással földet ért és láss csodát az Északi sarkon találta magát egy nagy hóbucka tetején. Valóban sötét volt, illetve mégsem, mert gyönyörű lila és zöld fénnyel világított az Északi fény. Ahogy Annuska tanácstalanul körbe nézett, egyszer csak felbukkant egy rövidlábú, cicafülű állatka. Hát nem ő volt a híres hó róka? És kiderült róla, hogy sokkal kedvesebb és szebb, mint amit terjesztettek róla. Mondjuk tényleg inkább egy fehér cicához hasonlított, mert egész testét dús szőrzet borította, és Annuska észrevette, hogy amikor a kis róka lépkedett a havon, még a talpa is szőrös volt.

Szia! Én a Hó róka vagyok. Csodálkozol, ugye, hogy tetőtől talpig szőrös vagyok? Ezért neveznek nyúllábúnak. De ne kérdezd, hogy miért tudom ezeket a dolgokat. Maradjunk annyiban, hogy én egy bölcs róka vagyok.

Valóban nagyon szép a bundád! – helyeselt Annuska.

Pedig még a nyárit nem is láttad?

Azt hittem, hogy mindig fehérben mutatkozol?

Nem, évente kétszer cserélek öltözéket, ha látnád a kékszínű bundámat, na azt aztán mindenki megcsodálja.

Egyedül élsz itt ebben a nagy hó rengetegben a jégtömbök között?

Hát az év nagy részében igen, annak ellenére, hogy a sarkvidéki éghajlat általában nyomorúságos, mert ugye itt mindig hideg van, hóviharok is rendszeresen előfordulnak, szóval a túlélésért folyó küzdelem óriási, de a rókaházam, a legmelegebb a sarkvidéken - többrétegű, és jól szigetelt. De te miért hagytad ott a hazádat? Biztosan valami fontos ügyben jöttél ide.

Hát szóval az egész dolog úgy kezdődött, hogy a hógömbjeimből eltűnt a hóesés, és a Konyhaboszi varázsgömbje hozzád küldött, azzal, hogy csak te tudsz megoldást találni a problémámra.

Hm, én nem, de más igen. De remélem, hogy nem félsz a nehézségektől?- vakkantotta a hó róka.

Nem. Nem félek.-mondta határozott hangon Annuska.

Nos, mert csak úgy tudod helyrehozni a hibát, ha megszerzed a hó lótuszt!

Hó lótuszt? Még soha életemben nem hallottam róluk. Hol találom?

Fent a havas hegycsúcsokon nyílik egész évben.

Honnan ismerni fel?

A virágok szirmai hófehérek, mint a frissen hullott hó és egy picit sárgák, középen pedig piros-lila színűek. 

És képesek ebben a hidegben is virágozni?

Igen, de a probléma az, hogy csak hétévente! És sziklákra kell mászni értük, mert többnyire a sziklahasadékokban bújnak el. De ha meg is találod, nem biztos, hogy elhozhatod, ugyanis ádáz harcosok őrzik, mert a hó lótusz egy legendás gyógynövény és csodálatos hatással van a fiatalodásra és a harcművészeti képességek fokozására. A virágokból főzött tea fogyasztása után a harcosok teste képes ellenállni a hidegnek, és akár -70 fokban is tudnak sétálni órákig anélkül, hogy fáznának. 

Ilyen nagy hőhatása van? Igen. –válaszolta egy suttogásszerű hang.

Ne ijedj meg ez csak az Északi fény volt, akkor kell félned tőle, ha reccsenő, csattanó hangot ad ki magából.-legyintett a hó róka.

Akkor induljunk, a Télapó kölcsönadta a szánját. Egy darabig azzal megyünk. 

A Télapó? Hogy kerül ő ide?

Hát itt van a műhelye az Északi sarkon! Ezt se tudtad?

És így is lett, a Télapó rénszarvas csapata félelmetes gyorsasággal repítette Annuskát a friss, ropogós havon a szikla felé. Közben Annuskának a hó róka a következőket mondta:

"Vigyázz! A szikla tetején élnek a kopasz sasok, ők a hó lótusz virágok őrzői. Állandóan ott köröznek a szikla felett és figyelnek, s még mielőtt bárki leszakítana csak egyet is ebből a csoda virágból, máris lecsapnak rád és mozgósítják a harcművészeket is. Bízd csak rám őket, én majd elvonom a figyelmüket, miközben te ellopsz egyet."  

És miért is van szükségem ezekre a lótuszokra?

Mert ha csak egyet is sikerül megszerezned, a virág nedűjét belecsöpögtve a hógömbjeidbe, örök hóesésben gyönyörködhet a tulajdonosa.

És így is lett. Épp hogy a sziklához értek, máris megjelentek a kopaszfejű sasok, és ott köröztek felettük. Ekkor a hó róka elkezdte magára vonni a figyelmüket. Először ide-oda billegette a fejét, a sasok majd elszédültek a róka mozgását figyelve. Aztán a hóróka felugrott, és fejjel belevetette magát a hóba, majd a szájában egy lemminggel jött elő, azt odadobta a hóra, a sasok meg rávetették magukat. S miközben lakmároztak Annuska lent egy szikla mélyedésben rátalált egy pompás hó lótuszra. Letépte és gyorsan egy kis dobozba rejtette, aztán felugrott a szánra…A kopaszfejű sasok, akik valójában nem is voltak kopaszok, csak fehér tollú volt a fejük, még mindig lakmároztak.^{. Annuskát eközben a szarvasok visszarepítették a Télapó műhelyéhez. Onnan a Télapó segítségével hazarepült. Otthon a nagyszülei már nagyon aggódtak érte. Annuska első dolga volt, hogy a műhelyébe siessen és kipróbálja a hó lótusz varázserejét. Elővette a tarsolyából, óvatosan kipréselt pár cseppet a lótusz szirmából, belecsöpögtette az egyik készülő gömbjébe és megtörtént a csoda, miután lezárta megkezdődött benne a gyönyörű hóhullás, ami véget sem akart érni. Annuska kereskedése a hó rókának köszönhetően újra beindult. És mi történt Rebekával?} 

Őt továbbra is csak a bosszú éltette. Alkalmazta a nagyanyja praktikáit. Boszorkánygolyót készített tehén szőrből, amelyet méhviasszal egy kemény, golyó nagyságú kerek labdává sodort, mert a nagyanyja könyve szerint, ha a kiszemelt áldozathoz dobja, akkor az átka megfogan. De amikor belépett Annuska műhelyébe, hogy megátkozza, már fordult is ki, ugyanis Eszter néne elhelyezett pár gömb alakú tükröt a szobában, mert tudta, hogy a boszorkányoknak nincs tükörképük, mivel nem tudják elviselni saját tükörképük látványát. A boszorkánytükrök élénk színeikkel megakadályozták, hogy Rebeka kárt tegyen a házban és annak lakóiban!

Annuska hógömbjei pedig a szűnni nem akaró hóesésnek köszönhetően igazi szenzációk lettek!