A jó cselekedetek által születnek a mesék

A jó cselekedetek által születnek a mesék.

A jó cselekedetek által születnek a mesék 

A gyerekek, mikor álomba merülnek, álmaikban megjelennek az aznapi történések. Álomország tündérei szövik tovább a mese fonalát. A jó cselekedetek, ezáltal nem merülnek el a feledés homályába. A jótetteket tarka pillangók viszik hírül a tündérfejedelemnek. A szorgos tündérek feljegyzik a jó cselekedetek számát és karácsonykor megajándékozzák egy különleges mesés könyvvel azt a kisgyereket, aki a legtöbb jót tette 10 éves koráig. Ezt adja a jó cselekedet, általa életre kelnek a mesék. Örülnek, akik olvassák, a kisgyerekek szüleik ölében áhítattal várják a folytatást. A mese összehozza a családot. A szerető szavak ölelésében egymásra találnak a mosolyok. Mint minden évben most sem lesz ez másképp, ez már hagyomány.

Álomország palotájában található egy hatalmas fényesen csillogó mesekönyvtár itt őrzik a világ összes meséit. A mesék valóságos tárháza, a meg nem írt mesék külön teremben sorakoznak a polcokon és várják, hogy megelevenedjenek, életre keljenek soraik.

Eljön a földön a karácsony. Tündérországban a palota közepén egy óriás fenyő áll alatta fekszik egy mesés könyv a meg nem írt mesékről. Nagy a sürgés - forgás az izgalom a tündérek között. Vajon kié lesz a megtiszteltetés, hogy a földön egy kisgyerek karácsonyfája alá csempéssze a könyvet.

A tündérfejedelem megérkezése csendre inti a hangoskodó tündéreket. Aki bejelenti, hogy most a világ összes országa közül Magyarországot választotta. Tehát egy magyar kisgyerek örülhet ennek a varázslatos meséskönyvnek.

Újra hangzavar támad, ki viszi el a földre az ajándékot?  A fejedelem mély hangja csitítja le, a tündéreket. Halljátok hát szavaim: Szeleburdi tündérre esett a választásom. Erre kitört a tündérkacagás, hiszen Ő oly ügyetlen - mondja Csintalan tündér.

Már döntöttem Ő száll le a földre, a gyámoltalannak is adni kell egy esélyt, - folytatja a fejedelem. Remélem a példamutatásom követitek. Kérlek benneteket, tündérország határáig kísérjétek el Szeleburdi tündért, köszönöm nektek. Tegyetek jót vele, hadd érezze a törődést, a bátorítást.

Szeleburdi tündér megköszönte a lehetőséget és a többi tündér kíséretében elszáll a határig. A fejedelem mennydörgő hangja a süvítő szélen át is hallatszott. Hiszek benned kis tündér. A tündér örömteli arca és csillogó szeme mindent elárult.  Nos, ha a fejedelem hisz benne, akkor Ő, miért is ne bízna magába? Ahogy ezen morfondírozik a tündérek hangos, elköszönő búcsúszavakkal bocsátják útjára. Vigyázz magadra, visszavárunk.

A kis tündér szívét elöntötte a melegség, a szeretet ölelő karját érezte testén. Vitt magával tündérport, ami segíti útján és a kis könyvből nagy könyvet varázsol. Erszényében elrejtett még néhány szem tündérbogyót és friss vizet kulacsában.

A határhoz érve egy kapu előtt egy égig érő fa állta útját, csillámporából rászórt a fára. Láss csodát, egy ajtó nyílt a fa oldalán. Az ajtón belépve egy csigalépcsős csúszdára kerül, ahonnan lecsúszik a fa aljára. Az útja végén lévő nyitott ajtón belépve egy másik világban találja magát.

Megérkezett a földre, ahol hólepel takarja be az egész határt. Egy eltévedt hógolyó épp most találta el. Magára szórja a csillámport, ezáltal sérülés nélkül megússza, viszont egy földi kislány lett belőle. Nem sérültél meg? - kérdezi a közelben hóembert építő fiúcska. Nem. - válaszolt Szeleburdi tündér. A fiúcska kézen fogja, haza invitálja egy forró kakaóra. Vajon Ő az a fiú? - akiért ilyen messzire eljött kérdezi magától. Megérzése azt súgja, hogy Ő az és boldogan elfogadja a kedves invitálást. Nincs messze a házikó, ahol lakom. - mondja a kisfiú. Már meg is érkeztünk. Nézd meg a karácsonyfámat, míg elkészül a forró kakaó.

Itt a pillanat. - gondolja Szeleburdi tündér. Csillámporával meghinti a könyvet és a pici könyvből egy szép nagy mesés könyv lett, amelyet a fa alá csempész. Mindjárt kész a kakaó, a szüleim is hazajöttek, bemutatlak nekik. Igyekeznem kell. - gondolja a tündér.  Maradt még egy kis csillámpor a haza útra, amit magamra szórok, és hipp - hopp már itt sem vagyok. Így is tett, mire megérkezett a kisfiú már hűlt helye volt.

Kinek készítetted a kakaót? Itt van, egy kislány annak, mondja édesanyjának a kisfiú. A szobába érve azonban nem találja a kislányt. A fa alá pillant és felfedezi a szép mesés könyvet. Belelapoz és elkezdi olvasni a meséket, amelyek ámulatba ejtik. Egész este és éjszaka is olvas, reggelre ki is olvassa a könyvet. Ez egy varázslatos mesekönyv ezt a többi gyereknek is olvasnia kell.

Olvasás után a mesék eltűntek a lapról, tehát lett egy üres mese könyvem, amibe csodásabbnál csodásabb meséket írok majd bele.  Van még itt egy sor, amit még nem olvastam. Szeretet vezesse lépteid nyomát és írd meg ebbe a könyvbe azokat a meséket, amelyek örömet szereztek neked. Boldog Karácsonyt. Ezután a sorok varázsütésre eltűntek.

Szép jó reggelt. – kisfiam megtaláltad a karácsonyfa alatt az ajándékot, azt a szép díszes noteszt? Igen. – Anya. Csodálatos álmom volt, mesékről álmodtam és képzeld Meseíró leszek. Köszönöm az ajándékot, mindjárt írok is bele.

Eközben Tündérországba visszatért Szeleburdi tündér, akit kitörő örömmel, nagy lelkesedéssel fogadtak, gratulálva neki, hogy sikeresen végrehajtotta küldetését.  A tündérfejedelem magasabb rangra emelte és még Csintalan tündér is gratulált neki. Szeleburdi tündért ezután már másik néven szólítják. Fantáziádra bízom, találd ki mi a neve?  Igen eltaláltad, Ő lett Álom és Tündérország fejedelmének a felesége.