A jószívű sün

A jószívű sün.

A nyárt felváltotta az ősz. A fákról hullani kezdtek a színes falevelek. Pompáztak színükkel. Piros , sárga, vörös…….A földre lehullva beterítették szőnyegként. Az avarszőnyeg szebb volt, mint a legszebb szobai szőnyeg. Az állatok tudták , hogy lassan elkövetkezik a hidegebb évszak, a tél. Amikor már nem süt annyira a nap, amikor már gyakrabban esik az eső elkövetkezik a hosszú, hideg tél is. El is kezdték az élelmüket gyűjteni télre. A hangyák a morzsaszemeket,az őzikék a répát. A sünök pedig a szépen kialakított vackorukba  gyűjteni kezdték az almát. Sün Paliék már nagyon sokat össze is gyűjtöttek. A kis sün gyerek nagyon jószívű volt. Gondolt unokatestvérére is. Hátába szúrt egy almát és elindult a közeli bükk erdőbe, ahol ők éltek. Lassan , ráérősen ment, mendegélt. Dalt is dúdolgatott.

Arra lett figyelmes, hogy valaki halkan ezt mondogatja:

- Kis vizet adjon valaki. Kis vizet adjon valaki.

A hang irányába pillantott. Meglátott egy fekete varjút. Betegnek tűnt. Odament  hozzá.

- Hát veled mi történt?- kérdezte  a varjút.

- Ne is kérdezd!Egy sas akart elkapni. Idejében elmenekültem. A szárnyam azonban fáj, ahogy belekapott. Szomjas vagyok.

- Vizem nincs. Az almából adok , hogy szomjad csillapítsam. – mondta a sün.

 Ezzel letört egy kis darabot a varjúnak.

- Nagyon köszönöm. - hálálkodott a varjú. Nem felejtem ezt el neked.

Elbúcsúztak .A sün örült , hogy segíthetett. Igaz arra is gondolt , hogy az alma már nem egész. Tudta ezzel is segít unokatestvérének kicsit. Ment  tovább. Hirtelen megint zajt hallott. Egy  kis róka lapult a fűben.

- Hát te?Hol vannak a szüleid?- tudakolta a sün.

- Ne is kérdezd!Eltévedtem .Nem hallgattam rájuk. Éhes vagyok.

- Ezen segíthetünk. Kis darab almát adhatok. S ha velem tartasz haza is találsz.

A kis róka hálás volt. Mohón  megette az almát, amit kapott.

Vígan követte a sünit. Hamarosan meglátta szüleit. Boldogan futott hozzájuk. Elmesélte ki segített neki. Akkorra már a sün messze járt.

Közeledett unokatestvéréjéhez. Azt is tudta , hogy az alma csak fél már. Így is örömmel vitte. Gondolatait egy őzike  sírása törte meg .Az őzike lába egy fa közé szorult. Elmondta kicsinyeinek járt eleségért .Már télire is gyűjti a répát.

A sün gyorsan a hátával megtolta a fadarabot. Az őzike kimenekült.

A sün így szólt:

- Már csak kis almám van. Vidd haza gyerekeidnek!Jó szívvel adom.

Az őzike elfogadta. Nagyon meg is köszönte .Így a sün már alma nélkül maradt. Gondolta mindegy már csak elmegy unokatestvéréhez.

Oda is ért. Elmesélte a szándékát. Azt is , hogy kikkel találkozott. Mivel mindenkinek adott almát már nem maradt. Az unokatestvér így szólt:

- Nem baj. Gondoltál rám. Az a fontos. Mivel én is rád itt van egy körte,.Vidd haza! Majd viszek még többet is .

Még beszélgettek .A sün hazafelé indult. A szülei  már várták. Ugyanis a következő történt. A varjú tollakat vitt a vackorba, hogy télen az jó meleg legyen. A  róka szőrmét vitt , hogy jó puhán feküdjön..Az őzike pedig nagyon sok répát. A sün így kiáltott fel:

- De jó lesz nekünk télen!Az azonban még jobb , hogy  ennyi jószívű állat van..

- Te is az vagy. - mondták a sün szülők. Az állatok azt is elmondták te is segítettél.

Mindezt hallotta a fáról a bagoly.

- Jótett helyébe jót várj!S maradj mindig ilyen jószívű!- huhogta le a fáról.

A sünök boldogan tértek be a jó meleg vackorukba .El is kezdték a téli álmukat.