A kis fecske

A kis fecske.

A gólyák melegebb vidékre költöztek . A fecskék is készülődtek .A ház eresze  alatt a fészekben szomorú beszéd zajlott.

- Ficseri, ficseri.- mondta a fecskeanyuka.

-Ficseri , ficseri.- válaszolt az apa. Azt  jelentette  készülődtek melegebb vidékre. A  legkisebb  madarat nem tudták magukkal vinni. A lába eltörött . Az anya sírt. Nem akart a legkisebb gyerek nélkül repülni .Ott volt a többi, azokkal viszont kellett.

- Nehezen hagylak itt. Kibéleltem  a  fészket. Teletettem  étellel.-  sírt a  fecskemama.

- Menjetek nyugodtan!- vigasztalta szüleit a kicsi fecske.

A ház udvarán járkáló tyúkanyó  észre vette, hogy a fecske család nagyon lassan hagyja el a fészkét. Az anya többször is visszaszállt. Mikor elindultak egy kis fejet látott csak a fészekben.

Gondolta  is ilyen még nem történt .Mikor már hideg van minden fecske útra kel.

A tyúkocska reggelente az udvaron volt kicsinyeivel. Látta egy kis fecske ugrál az itatójukhoz. Aztán rájuk nézett , ijedten  de nagyon lassan szállt vissza a fészekbe. A reggelek már nagyon hűvösek voltak. A nap sugarai sem tudták felmelegíteni a nappalokat..

A tyúkanyó egyre későbben sétálgatott az udvaron. A gazdaasszony későn engedte ki őket az ólból. Meg ne fázzanak. A kis fecske is egyre jobban didergett . Egy reggel a tyúkanyó meglátta , így szólt.:

- Ne félj tőlem és a gyerekeimtől! Miért maradtál itt?

-A lábam fáj. Eltörött. Nem tudtam volna messzire jutni , mint a családom. Anyukám visszajön értem , mikor kicsit javul a lábam.

- Szegény!- sajnálta tyúkanyó. Tudod mit?Gyere estére közénk!Többen  meleget adunk egymásnak .A  lábad is előbb gyógyul majd.

- Köszönöm szépen. Elfogadom. Rossz egyedül. Fázom is

Este a fecske is a csibékkel és tyúkanyóval tért nyugovóra.

Reggel a  gazdasszony  meglátta, a csirkék közt egy kis fecske sántikál. Fájt még a lába. Rendesen nem forrt össze a pihenéstől sem. Az asszony  próbálta  hívni a fecskét. Mondta is este a férjének és gyerekeinek:

- Képzeljétek  a csibék közt van egy kis fecske. Másnap reggel az egész család megleste. Zsuzsika kérlelte:

- Kicsi fecske gyere ide! Beviszünk a meleg szobába. A madár félt. Minden reggel kérték. Már jeges volt  az udvar , mikor odament  Zsuzsikához. A csibéktől bocsánatot kért.

- Ne haragudjatok  fáj még a lábam. A melegen talán meggyógyulok.

- Dehogy haragszunk. csipogták a csibék.

- Menj nyugodtan!- simogatta meg szárnyával a tyúkanyó.

A szobában jó meleg volt. Kriszti a nagyobb lány kis ruhát is kötött a madárnak. Az apa kenegette a lábát. Azt vették észre szépen megy és  repülni  is tud. Ahogy jó lett minden úgy kezdett szomorkodni a kicsi fecske. Kint fújt a szél.  Eső verte az ablakot. A család próbált továbbra is kis fecske kedvében járni . Zsuzsika megkérdezte mi a baj.

-A szüleim hiányoznak.

- Majd visszajön az anyukád .- vigasztalták a gyerekek.

Játszott a csibékkel este mégis szomorú volt.

Egy ilyen alkalommal azt gondolták eső veri az ablakot. Kopogtak az ablakon. A fecske mama kereste átfagyva a gyerekét. A tyúkanyó vette észre. Ő mondta el, hogy a lakásban van. A gazdasszony nézett ki. Látta egy fecske. Nem tudott már védekezni, mikor kezébe vette. Bevitte a szobába.

- Anya,anya!- kiáltotta a kis fecske. Mégis eljöttél értem?

Amikor a fecske felmelegedet tudott szólni megörült gyerekének. A fiát akarta vinni a melegebb tájra. A gyerekekés a szülők ellenezték.

-A kicsinek meggyógyult a lába.Olyan messze útra nem mehet még. Várjanak. Így is lett. Tavasszal egymásra talált a fecskecsalád.