Katica és társai

Katica és társai.

Lassan eljött a tavasz. Meseerdőben azonban még minden a télről beszélt. Sok helyen fehér hólepel borította a földet, az erdőhöz közeli rétet. A kis katica, Katalinka már nem tudott nyugodtan aludni.

-Anyu ébredjetek!-kiáltotta szüleinek.

-Kicsit pihenjél még! Amikor melegebb lesz, akkor kelünk.- mondta anyukája.

Katalinka forgolódott, kicsit álomba szenderült. Kint még mindig hűvös volt. Azonban egyre több hóvirág bújt elő a földből. A nap még mindig haloványan sütött. Katalinka viszont azt gondolta már igazi tavasz van.

-Anya, apa most már tényleg keljetek! Menjünk ki már a rétre! Sokat feküdtünk.

-No, még nagyon kicsit pihenj! Aztán mikor érezzük, hogy a nap melegebben süt, akkor lassan előbújunk.-kérlelte anyukája.

-Hallgasd anyát! Ő mindig tudja, hogy mikor lehet kint lennünk.-szólt Katalinka apukája.

A katica még ágyban maradt. Gondolkodott. Aztán szép halkan kiment a mezőre. A hó valóban eltűnt. Pár szál sárga virág kinyílt az óta. Azok is fázósan lengedeztek a hűvös, csípős szélben. Katalinka fázott. Énekelgetett. Elsétált a közeli fákhoz. Felnézett az odúhoz. Egy méhecske pihent ott.

-Szia Katalinka!-köszönt neki a méhecske.

-Szia Majácska!

-Te már ilyen korán kijöttél a szabadba?

-Már nem bírtam aludni.

-Kicsit én is kijöttem. Már annyi mézet ettem, hogy jó a levegőn.

-Én meg éhes is vagyok.- mondta Katalinka.

-Gyere be hozzánk! Szívesen megkínállak.

Katalinka felszállt Majáékhoz. Megtetszett Majácska fekete-sárga, csíkos ruházata. Mondta is:

-Majácska adnál kölcsön egy csíkot nekem? Adok érte két pettyemet.

-Jól van.-állt rá a méhecske.

Így cseréltek pettyeket és csíkot. Katalinka hazament, szülei még pihentek. Így nem vették észre, hogy két pettyel kevesebb van a hátán. Helyette pedig csík. Csak nem bírt magával. Tudta, hogy szüleit hiába kéri még nem kelnek. Így ismét maga indult körútra. A mezőn már több volt a virág. Újabb állatok is megjelentek. A pillangók. Szebbnél szebb színűek. Katalinka elgondolta, hogy milyen szép lenne ő valamilyen más színben nem piros háttal, fekete pettyekkel.

- Szia pille!-köszönt Katalinka.

- Szia Katalinka! De furcsa vagy!

-Miért?

-Hol hagytál a pettyeidből?

-Cseréltem Majácskával.

-Pedig a katicák pettyesek.

- A te színedből is szeretnék kérni. Adsz nekem a csillogó színedből? Cserébe adok pettyet neked.

A pillangó is ráállt a cserére. Így lett Katalinkából színes hátú, kevesebb pettyes, sőt egy csíkkal több bogárka.

Amikor otthon felkeltek szülei nem tudtak mit tenni csodálkozásukban:

-Katalinka! Hát veled meg mi történt?

-Mi történt volna?

-Hol vannak a pettyek? Hol van a piros szín?

Katalinka elmesélte történetét. Ugyanúgy észrevették a változást Majánál, a pillangónál is a szüleik. A legnagyobb változás azonban Katalinkánál lett.

Szidták szülei, csúfolták társai. Nem is esett jó neki kimozdulni. Amikor mehetett volna már nem volt kedve. Helyette szívesen olvasgatott. Sokszor elolvasta a bagoly és a hattyú meséjét. Arról szólt, hogy a bagoly a tudós, erdőben éldegélt. Adta a tanácsokat, akik segítséget kértek tőle. A fa ahol élt egy tó közelében volt. A tóban megjelent mindig egy szép fehér hattyú. Beszélgetni kezdtek. Kiderült, a hattyú egy elvarázsolt királykisasszony. Megszerették egymást. A hattyú nappal ott van a tóban. Beszélgetnek, tanítgatják egymást.

-Hát ez az!-kiáltott fel Katalinka. Elmegyek hozzájuk. Ők biztos segítenek, hogy olyan legyek, mint a többi katica.

Ahogy ezt gondolta eszébe jutott, hogy szól Majácskának és a pillangónak. Hárman bátrabban mennek hosszú útra. De megéri, mert rajtuk segít majd bagoly bácsi és a hattyú. Felkereste barátait. Elmondta tervét. Mindenki szeretett volna eredeti színben lenni, így elindultak.

Este lett, egy gomba alatt találtak menedéket. Összebújtak. Elaludtak. Reggel frissen, kipihenten indultak ismét útnak.

Egy tó közelébe értek. A halak ámulva lesték milyen állatok ezek? Katalinka, Majácska, a pillangó elmesélték hogyan jártak.

-Nem tudom, bagoly bácsi, Uhu valóban okos. Biztos segít nektek. Nagyon messze lakik.

Ahogy hallgatták a halakat nem vették észre, hogy üveget borított rájuk egy kisfiú.

-De érdekes állatkák vagytok. Ilyet még nem láttam Milyen katica ez? Nincs meg minden pettye? Csík van rajta? A másik kettő is más.

Most ijedtek meg Katalinkáék.  Mi lesz velük?

Az volt a szerencséjük, hogy a fiú nem tett fedelet az üvegre. Így vígan kimásztak és mentek tovább.

Nagyon sokat vándoroltak. Egyszer csak elérkeztek a célhoz, a bagolyhoz.

Először a hattyút vették észre.

-Hát állatkák mi szél hozott benneteket erre a tájra?-kérdezte a kecses hattyú.

-Mi bagoly bácsit keressük, mert nagy bajban vagyunk,

-Én nem segíthetnék? Mondjátok el mi a baj?

Az állatkák elmondták, hogy jártak.

-Igen ezt megbeszélem Ubullal. Mert így is hívták a baglyot. Huhogó este ért haza. A hattyú elmondta vendégek érkeztek. A három állat elmesélte miért is jöttek.

-Honnan jöttetek hozzám?

-A mesebeli erdőből.

-Várjatok, aludjatok itt az éjjel!-ajánlotta fel Ubul. A három kis állat nagyon fáradt volt. A tücsök is szép zenét adott. Egyből elaludtak.

Eljött a reggel.

-Jó reggelt!-köszöntötte őket a bagoly.

-Jó reggelt.

-Gondolkodtam a bajotokon, Még ma elrepülök a tudós erdőbe. Ott vannak bölcs baglyok. Biztos lesz valami megoldás.

 - Siess vissza! Nagyon várunk!-kérték az állatok.

 A tóban megjelent a hattyú.

-Jó reggelt kedveskéim- köszönt.

- Neked is.

-Gondolkodtam a sorsotokon. Kicsit hasonlít az enyémre. Más akartam lenni én is. Nem volt jó, pedig mindenem volt. Semmi sem tetszett. Szép királykisasszony voltam, Hattyú lett belőlem

-Szép hattyú vagy.- dicsérték az állatkák.

-Csak azt akartam mondani, hogy az, aki engem elvarázsolt elvesztette varázseröjét s már így maradok örökre,

-Mi is.

- Uhu bácsi ügyes, okos talán lesz megoldás.

Estefelé megérkezett a bagoly

-Tetszik tudni segíteni?

-Igen. A méhecske és a katica álljon sokáig az esőn. A víztől leázik a petty és a csík. Visszacserélhetitek. Leázik a csillogó szín is.

-Hát velem ml lesz? – kérdezte a pillangó.

-Neked már nehezebb. Keresd meg a csillámport adó virágot. Nehéz, mert ritka virág.

Állj alá és megint csillogó leszel.

-A pettyemmel mi lesz?

-A csillámpor ledobja és visszaadod Katalinkának.

A három állat hálás volt. Megköszönték.

Elindultak hazafelé. Alig várták, hogy essen. Aztán a pillangóval megkeresték a virágot.

 Minden állat az eredetivé változott. Így volt, mese volt. Az igaz, hogy minden katica pettyes, minden méhecske sárgás –csíkosak, a pillangók szép csillogóak, színesek. Ha mezőn jártok, győződjetek meg róla!