A Kéktigris története 1. fejezet

A Kéktigris története 1. fejezet.

A Kéktigris története

1. fejezet

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Az erdő a Tihanyban volt, egy eldugottabb részen. Évek óta nem tört ki egy vulkán sem és az erdőben lakó misztikus lények nyugodtan éltek ott. De azok nem akármilyen misztikus lények voltak, hanem szellemállatok és mind barátságban éltek. Egyik éjjel mikor a Hold sugarai már a földet nyaldosták egy új állat. Egy Tigris. Nagy és erős volt. Senki nem állt úgy az útjába úgy, mint a többi újoncnak. A szellemállatok rettegtek tőle. Tengerkék szemei a többi állatra meredtek, nagy kék mancsai csak úgy csattogtak a talajon és mind emellett nagy füleit az égnek meresztette. A Tigris magabiztosan ment előre felé, míg nem…

- Szia! Én Sárgaróka vagyok!  Két holdtölte óta vagyok itt! Te új vagy?- ficánkolt a Kéktigris előtt egy kisróka.

- Igen új vagyok és dolgom van!-felelt mély félelmetes hangján a Tigris.

- De akkor…- kezdte a további fecsegést a Róka.

- Nincs semmi de!- mordult fel a Tigris s vágott közbe a Róka fecsegésének majd tovább indult.

A Sárgaróka rémülten ugrott félre és onnan az egyik fa mögé. A Kéktigris kihúzta magát mire mindenki, aki ott volt lélegzetvisszafolytva várta mi lesz, de nem történt semmi mire mindenki lenyugodott. A Tigris most már lassabban haladt tovább és szúrós pillantásokat vetett azokra, akik megbámulták. Egyszer csak egyszer csak az ösvény, amelyen ment véget ért ő pedig egy nagy fénylő fához ért ahol már a Lilabagoly várta. A Tigris megállt körül nézett és a sok szellemállat, akik körülötte álltak csak bambultak. A Kéktigris bundája csillogott a fa fényétől. Előre pillantott a fára majd vissza az állatokra. Most már barátságosan. Az állatok bólintottak mire a Tigris közelebb merészkedett a fához. A Bagoly a lehető legközelebbi ágra szállt és így szólt:

- Az istenek gyermeke vagy mától fogva! Ez a fa innentől a te szellemed fája is. Ezért mondd utánam: HŰ SZELLEMEM ÖRÖKKÉ ÉL!

A Tigris elmondta a mondatot s elájult. Teste a füvön hevert mozdulatlanul. Nem vett levegőt majd hirtelen felemelkedett és hatalmas fénysugarak között átváltozott. Már nem bundája volt szellemként ért földet. Lelke viszont megmaradt, úgy ahogy kinézett a Tigris. Meghalt. Nincs többé csak a szelleme akárcsak a többi állat. A Nap feljött és a Tigris felébredt. A Kéktigris feltápászkodott és körbenézett. Érdekes módon most az erdőben a fákon kívül most volt más is. Apróbb és nagyobb házikók, amiket ő eddig még nem látott. Volt apró sárga, ami egy teáskannára hasonlított, de volt nagy piros is, ami inkább egy rózsára hasonlított. A Tigris elindult be az erdőbe.  Mindenfelé más és más féle házikók voltak, de nem volt köztük két egyforma. Ahogy ment befelé talált egy kék-fehércsíkos gombolyag alakú házat. Az ajtóra az volt írva, hogy „A Kéktigris háza! Rózsatölgy utca 1.” . A Kéktigris bement a kis gombolyagházba és körbenézett. A szobába ahol volt, volt egy fekhely, ami kék színű volt, egy szekrény, ami fehér volt és telis-tele volt kék-fehér plédekkel. Aztán volt még ott egy tálka, amire egy mancs volt nyomva. Kényelmesnek tűnt a szoba, de a K éktigris kilépett a küszöbön kívül megvárta, míg becsukódik mögötte az ajtó és tovább állt. Ment megkeresni a Sárgarókácskát, akit elüldözött a minap. Meg is találta, mivelhogy nem volt még egy olyan vörös ház az erdőnek azon részén és, mert odavolt írva, hogy „A Kissárgaróka háza! Rózsatölgy utca 22.”. A Kéktigris bekopogott. Nem jött felelet. Újra kopogott mire egy szűkölő kiskutyáéra hasonlító hangot hallatott a ház gazdája:

- Igen? KI az?- nyöszörgött a Kissárgaróka.

A Kéktigris nem váratta meg a válasszal rögtön elkezdte mondani mondókáját és mivel annyira kedvesen mondta a Sárgaróka kinyitotta az ajtót és behívta.

- Figyelj! Én nem szeretnék bajt! Legyünk barátok!- kezdte a Kéktigris.

- Oké! Én örülnék! Hívj nyugodtan Kisvörösnek!

Miután a Kéktigris és a Sárgaróka befejezték a beszélgetést és a Sárgaróka kertjében megnézték a gombákat elbúcsúztak és a Kéktigris tovább indult. Út közben találkozott egy gyönyörű szarvassal. A Szürkeszarvassal. Szürkeszarvas elhívta sétálni, hogy megmutassa a Kéktigrisnek az erdőt. Csak, hogy ebben az erdőben még a fának is füle van és nem mást, mint a tündéreket szolgálják és minden fafajta más tündércsportot szolgál. Így mind a jó és mind a rossz tündérekhez eljutott a beszélgetés, amit a Kéktigris és a Szürkeszarvas folytattak. Mire az erdő megmutatásának a végére értek addigra a lenyugvó nap a földet érte. Addigra mire a Szürkeszarvas és a Kéktigris a haza értek besötétedett és az erdő csendjét csak egy-egy szentjánosbogár dongása törte meg. 

Másnap reggel madárcsicsergésre ébredt a Tigris. Mikor nagy kómásan kiment a többiekhez nagy meglepetés volt számára a tömeg, ami egy fenyőfa körül állt pontosan a Tigris ajtajával szemben.

A Tigris csak tolakodott és tolakodott míg végül el nem ért az első sorba. Innen már jól látta és hallotta, hogy mi történik. Sajnos emberek tévedtek az erdőbe így költözniük kellett. A Kéktigris szomorúan baktatott vissza a házába és nekilátott a pakolásnak.

Egyszer csak valaki kopogtatott. A Tigris kinyitotta az ajtót, de nem volt ott senki. Hírtelen egy nagy fényár töltötte be a láthatárt, majd a Tigris szédülni kezdett és végül elájult. Mikor felébredt és körülnézett megnyugodva tisztázta magával a tényt, miszerint a házban nem változott semmi. Ám mikor a nyitott ajtóhoz ért a tekintete végig futott a hideg a hátán. Közelebb lépett az ajtóhoz egy lépést, majd még egyet és még egyet.  Végül kilépett az ajtón.  A táj megváltozott. A jól megszokott tihanyi erdőt egy egészen mesebeli világ váltotta fel. Fák helyett gumiszerű csápok nőttek a földből melyből gumicukor nőtt. A Tigris beleharapott az "aljnövényzetbe" és megvacsorázott belőle.  Este mikor elment aludni a tihanyi erdőről álmodott és arról, hogy a Kisrókával szaladgált a mezőn.

                                                      Vége