Az avarlakók

Ködös őszi reggel volt. A fák már sárga ruhát öltöttek. Az állatok téli álmukra készültek. Morzsa kutya vígan szaladgált a lehullott levelek között, amik ezáltal más-más helyekre szálltak. Nem sokkal később a kutyus egy fa alatt megállt és csak nézte az avart. Ekkor megmozdult a levélkupacban valami. Morzsa gondolkozás nélkül beugrott a levelek közé, de hamar ki is jött közülük orrocskájában három nagy tüskével. Az avar megint megmozdult, de a kutyus már nem törődött vele. 

Kis idő múlva anya lépett ki a műhelyből kezében gereblyével és lombseprűvel. Mikor meglátta Morzsát eldobta a levél szedő eszközöket, oda szaladt hozzá és így szólt: 

-Jaj, te kis szegény! Mi történt veled? -kérdezte és kiszedte az első tüskét, amire a kutya hangosan szűkölni kezdett, de hamar be is fejezte és anya gyorsan megmenekítette a maradék tüskétől is és ment vissza dolgozni. 

Nemsokára apa is előjött egy gereblyével és az öreg talicskával. Pillanatokon belül munkához látott ő is. Miközben néhány almát gereblyéztek összefelé egy almafa alatt anya elmesélte apának, hogy milyen kis béna volt Morzsa és miként szabadította meg őt a tüskéktől. Nem sokkal később apa szólt anyának, hogy dobozt kér mire anya értetlenül nézett rá ezért ő elmagyarázta neki: 

Anya sietősen beszaladt a garázsba majd egy kis dobozzal jött vissza, de az kicsi lett, mert a süni nem volt egyedül. Anya visszament majd rövid keresgélés után büszkén ment ki egy egészen nagyocska dobozzal. Apa óvatosan belehelyezte az apróságokat az újonnan szerzett dobozba és biztonságos helyre tette őket.  

Mikor befejezték a gereblyézést szóltak nekem, hogy vigyem ki a sünöket a hátsókertbe, ahol az erdő kezdődik. Kivittem őket, de hosszú ideig csak néztem őket, majd fájó szívvel elengedtem az állatkákat és visszamentem az udvarba.  

Pár nappal később reggel, mikor már a levegő csípőssé változott és az iskolába indultam hirtelen megrezzent az aljnövényzet. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vegyem és meglepetésemre a süncsalád mászott elő egy lehullott alma társaságában. Az iskolában boldogan meséltem el a történteket és a sünök azóta is boldogan élnek az udvarunkban és minden ősszel vígan majszolgatják a fákról lehullott almákat és évről évre egyre csak gyarapodik családjuk.