Egy nyári kirándulás

A nyáron a barátaimmal kirándulni mentünk. Miranda a szőke, kékszemű, meseszép barátnőm szervezte a szüleivel az utat Siófokra a Balatonpartra.

Első nap csak kipakoltunk és körbe néztünk a szállodában, hogy Lilla- a csoport esze- feltudja rajzolni egy térképre, mivel Miranda alvajáró.

Este sült hal volt hasábburgonyával a vacsora és limonádét ittunk mellé. Mikor visszamentünk a szobába Miranda elmondta nekünk a következő napi programot majd megnéztük a ,,Neveletlen hercegnő” című filmet és pizsamapartiztunk. Az álom csak nagyon későn, mint egy pillangó, kecsesen szállt egyesével a szemünkre.

A reggel jól indult. Elsőként keltem majd egyesével a többiék is. Kilenc óra fele levánszorogtunk az étkezdébe, hogy reggeliként együnk egy-egy gyümölcssalátát. Miután jóllakottan visszamentünk a szobába, a program szerint felvettük a bikininket és lementünk fürdeni a Balatonhoz. A napsugarak forró nyelvükkel nyaldosták a partot minket pedig pirosra égettek. Este kimerülten és égő bőrrel tértünk vissza a szállóba. Az étkezdéből hangos zene szűrődött ki. ,,Biztosan valami program.”- mondtuk egyszerre mind a hárman és határozottan beléptünk az ajtón. Vacsorára szendvicset vettünk és narancslevet, majd táncoltunk, amíg a lábunk bírta. Csak hajnalban tértünk vissza a szobába, de akkor mind elaludtunk.

Reggel egyszerre keltünk, de Miranda és Lilla sokáig öltözködött így én hamarabb lementem reggelizni és mire leértek én már útra kész voltam. Az étkezde ajtajában vártam rájuk kezemben három hátizsákkal, mert az aznapi program egy a Balaton menti kerékpártúra volt Balatonföldvárig és onnan vissza. Hosszú volt az út és mire visszaértünk kidörzsölte a combunkat a nyereg és izomlázunk is volt, de megérte, mert gyönyörű szép naplementét láthattunk visszafelé menet. Az étkezdében megint szólt a zene, de ez alkalommal csak ittunk egy gyümölcsturmixot és mentünk is lefeküdni, mert másnap már mennünk kellett haza. Természetesen most sem kellett nekünk altatódalokat énekelni, mert rögtön ki is dőltünk amint az ágyakra ledőltünk.

Reggel Lilla hangjára ébredtünk már reggel hatkor mivel előző este hamar kidőltünk és így még csomagolni is kellett szóval siettünk és lementünk reggelizni. Csak egy baj volt. Nem tudtuk eldönteni, hogy mit is együnk. Végül ittunk egy-egy séket és vissza mentünk a szobánkba összepakolni. A pakolás közben olyan érzésünk volt, hogy már évek óta és egyre lassabban pakoltunk. Sajnos ennek következtében már nem tudtunk lemenni a Balatonra fürdeni, ráadásul alig értük el a buszt, ami a vasútállomásra vitt minket.

Végül hat órára beértünk a siófoki állomásra és hat óra tizenöt perckor már a vonaton ültünk és haza fele mentünk. Székesfehérvárra hét óra után pár perccel ért be a zónázónk, amivel mentünk pedig óráknak tűnt az utazás. Az állomásra Lilla anyukája, Marcsi néni jött értünk ,,kicsit” késve, de lényegében kibírtuk azt a félóra várakozást és végül csak begurult a parkolóba Marcsi néni piros, kicsi személyautója, amit már messziről ki is szúrtunk. Én ültem az ablak mellet mivel engem kellett kirakni először és, mert nem nagyon bírom a kocsikázást, de mikor körülbelül egy óra múlva megláttam az út mellett kirakott- ,,Üdvözöljük Seregélyesen!”- táblát megnyugodtam, mert tudtam, hogy pár perc és megáll az autó a baracksárga házunk előtt. Így is lett és boldogan szálltam ki az autóból, búcsút vettem a lányoktól és ugrabugrálva elindultam a kapu felé, mert tudtam, hogy bent már várnak a melegeben.

A kirándulás után napokig, sőt hetekig csak a Siófokon történt élményeimről meséltem mindenkinek és még a nyáriszünet vége előtt megbeszéltük a lányokkal, hogy legközelebb is megyünk kirándulni.