A képes könyv

A képes könyv.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy album. Az albumnak keményfedeles borítása volt, szép fényes lapjai és meseszép képei. Egy gyorsan száguldó metró kocsi, műbőr ülésén hevert. Az emberek jöttek mentek, hol leültek, hol felálltak. Valaki ráült, más az ülés támlához szorította. Néhány órás hánykolódás után, egy kéz felkapta és elvitte. Egy fiatal, szakadt farmert viselő suhanc volt. Egy padra leülve, belenézett zsákmányába. Az albumban csodás képek voltak. Valamelyik az óceánok mélyén élő színpompás korallokat ábrázolta. Más képek az európai erdők patásait mutatta be. De voltak még benne elefántcsaládok és gorillák is. A könyv második fele, azonban már más jellegű volt. Gőzölgő gyárkéményeket mutatott, kifehéredő elpusztult korallokat, és legyilkolt elefántokat. A srác elszörnyedt, és inkább becsukta a könyvet. A pad mellé elpöccintette a cigarettáját, és egy műanyag flakont a pad mellett hagyva felállt. Gondolta, elpasszolja egy antikváriusnak. S így is tett. A boltosnak tetszett a könyv. A srác nem nagyon alkudozott, mert félt, hogy ha meglátja az album utolsó lapjait, a szörnyűségeket látván, még meggondolja magát. Így az első felajánlott összeget elfogadta, felmarkolta a pénzt, és illa berek, már ott sem volt. Az antikvárius kitette a könyvet a kirakatba. Ott jó helye volt a könyvnek, mert senki sem dobálta, vagy törte a lapjait, gerincét. Nem keletkeztek szamárfülek az oldalak alján, durva kezektől. Teltek múltak a hetek. A bolt előtt az emberek hangya módjára rohangáltak. Nagyokat lépkedtek és mindig siettek. Még vasárnap is. De a bolt hangulata, nem ilyen volt. Aki ide belépett, az picit nyugodtabb volt. Csendes és érdeklődő. Az albumot végül egy virágbolt tulajdonos és kereskedő vásárolta meg. A virágkereskedőnek jól ment a sora. Olcsón megvette a virághagymákat, és jó áron értékesítette.  Legjobban az Afrikából érkező virághagymákat szerette. Mert azok voltak a legolcsóbbak. De a termelésük körülményei már kevésbé érdekelték. Afrikában az emberek kevés bérért dolgoztak, és sokan megbetegedtek a sok vegyszer használata miatt.  Az üvegházakból származó szennyezett vizet az ott lévő tavakba engedték, s így milliónyi állat életét is kioltották. A virágkereskedő hölgy nyaranta puccos utazásokra ment, legjobban a tengerparton szeretett feküdni. Az albumot ajándékba szánta. De mikor átlapozta, megdöbbent az utolsó lapok kendőzetlen tartalmán. Ő is látta a mészárlásokat, és elnéptelenedett területeket. Nagyon mérges lett. Hiszen ezt az albumot mégsem adhatja ajándékba. Így nagyvonalúan felajánlotta a bejárónőjének. A bejárónő megörült, hiszen egy szép könyvet kapott ajándékba. Majd megtalálja neki a helyét. Óvatosan beletette az egyik vászon bevásárló táskájába, és haza vitte. Egy fiókba tette. Teltek múltak a hónapok, mígnem közeledni kezdett a karácsony. Eszébe jutott, hogy az unokaöccse, biztosan örülne neki, mert tudta róla, hogy szereti a természetet. Ezt a fiút Vincének hívták, aki csodálatos házakat épített. De nem akármilyeneket. Épített ő már szalma házat, vályogházat, de kedvencei a ház felújítások voltak. Vince még a vályogvetést is megtanulta, egy idős embertől. Vastag falakat húzott fel, melyek télen melegek, nyáron hűvösek voltak. S nem kellett semmilyen légkondicionáló berendezést alkalmazni. Vince a tájolásra is nagyon figyelt, tanulmányozta az ősi kínai módszereket, melyek a természettel való összhangot kutatták. Használt régi járólapokat, és használt kerti kutakat, melyek később a ház legfőbb bájai közé tartoztak. Vince a házak felújításánál a természetes anyagok használatával óvta a környezetet. Döntéseiben mindig hangsúlyt helyezett arra, hogy a lehető legkisebb mértékben károsítsa a környezetet. Az ő házai sármjuknak köszönhetően, hamar elkeltek. S Vince arra is mindig gondot fordított, hogy a pénze egy részét jótékonyságra fordítsa. Eljött a karácsony. Vince meglátogatta nagynénjét. A pici lakásban vaníliás, cukros sütemény illat áradt.  Vince kíváncsian bontotta ki az ajándékot. A képeskönyv volt az. S az album címe ez volt: A föld története képekben. Vince mellé telepedett a nagynénje, és ketten nézegették az albumot. A lapokon mind látni lehetett a csodálatos fotókat. S következtek az utolsó lapok. Halakban gazdag óceánok, közép-európai erdőkben lopakodó hiúzok és farkasok, és az északi sarkon boldogan szunyókáló jegesmedvék.

Az album azt a jövőt mutatta meg, ami a földre vár, ha olyan kezekben van, mint aki éppen a könyvet tartja. Vince kezében is ezt a jövőt mutatta meg. Vince tudta, hogy a bolygó jövője, nagyban függ az ő mindennapos döntéseitől is, s mindent megtett, hogy óvja a környezetét, az őt körülvevő növény és állatvilágot. Szerette volna, ha a világ csodáját az utána következő generációk is megtapasztalhatnák.