Barion Pixel

A kincskereső kisállatok 3. rész-Karácsonyi készülődés


A Téltündér fehér ecsetével befestette Nekeresdország erdőit, mezőit, ezüst koronát rajzolt a fák tetejére. Reggelente megcsipkedte az iskolába totyogó kisállatok csőrét, de ez mégsem szegte kedvüket a kincskereséstől. Már meg tudták számlálni az útjukba e...

Kép forrása: cartoon

A Téltündér fehér ecsetével befestette Nekeresdország erdőit, mezőit, ezüst koronát rajzolt a fák tetejére. Reggelente megcsipkedte az iskolába totyogó kisállatok csőrét, de ez mégsem szegte kedvüket a kincskereséstől. Már meg tudták számlálni az útjukba eső fákat, a karmaikkal vonalakat varázsoltak a hóba, sőt még énekeltek is, persze mindegyik a maga hangján.

     Az iskolában Borzos tanítóbácsi elmesélte nekik, hogy az ország minden lakója egy nagy ünnepre készül, amikor is fénybe borul minden város és kicsi falu, ünneplő ruhát öltenek a fenyőfák, melegség járja át  az emberek és állatok szívét, lelkét. Bizony nekik is készülniük kell. A tanítóbácsi arra kérte a kis tanítványait, hogy az udvar közepére egy hatalmas csillogó kavics építményt  alkossanak. Ez lesz az ő karácsonyfájuk.  A kisállatok bele is fogtak a munkába. Karcoltak, csapkodtak, csipkedtek, készültek a csillogó kavicsok. Nyafi, a kisliba nehezen boldogult, túl nagyot ütött a kavicsra, ezért letört belőle néhány pici darab. Elkeseredett nagyon, hogy az ő munkája nem lesz olyan szép, mint a többieké. Bánatában akkorát gágogott, hogy a tölgyfa odújában szunnyadó mókuska felébredt és álmosan kiugrott a fagyos ágra, megcsúszott és egyenesen a hóba pottyant. Onnan figyelte, ahogy a társai próbálták vigasztalni Nyafit, de az egyre csak gágogott, gágogott, s addig csapkodott a szárnyaival, míg teljesen betemette a hó.  Borzos tanítóbácsi odalépett, leseperte a tappancsával Nyafi fejéről a havat és csak ennyit mondott:

-        Most pedig rakjátok egymásra az elkészült kavicsaitokat!

A kisállatok felrakták a kavicsokat, de sajnos a felénél sem tartottak, az építmény eldőlt. Újrakezdték, mostmár jobban figyeltek. Nyafi kavicsa is felkerült a tetejére, megcsorbult kavicsa egy csillagra hasonlított és nagyon jól mutatott a csúcson. Már úgy tűnt, hogy meg is áll a kis karácsonyfa, ám kis idő múlva mégiscsak eldőlt. Nagyon szomorúak lettek a kisállatok, Nyafi újra hangos gágogásba kezdett. Csak a tanítóbácsi maradt nyugodt, tappancsaival megtapsolta őket:

-        Remek munkát végeztetek, habár az építményetek eldőlt, mégis sikerült addig megállítanotok, ameddig Mókus Misi leseperte magáról a havat és visszamászott az odújába!

Gondolkodóba estek a kisállatok: vajon mégiscsak sikerülhet együtt megoldják ezt a feladatot? Elhatározták, hogy reggel újra megpróbálják felépíteni a kis karácsonyfájukat. Ti mit gondoltok, sikerülni fog nekik?

Várdai Andrea, tanítónő, hobbi meseíró

Általános iskolai tanító vagyok több, mint 30 éve Bihardiószegen. A munkám a hobbim, ezért néha, élethelyzettől függően, mesékbe burkolom mindazt, amit üzenni szeretnék tanítványaimnak és unokáimnak. Legtöbbször hangoskönyveket szerkesztettem az online oktatás idején, amivel segítettem a tananyag elsajátítását, megértését. A tanítványaim ezt a törekvésemet nagyra értékelték, így motiváltak további írások alkotására...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások