Barion Pixel

A kincskereső kisállatok 4. rész- A varázsköles


Az újév táncoló hópihékkel köszöntött be, és új reményekkel, új kihívásokkal töltötte meg a kisállatok mindennapjait. Borzos tanítóbácsi türelmesen...

Kép forrása: cartoon

Az újév táncoló hópihékkel köszöntött be, és  új reményekkel, új kihívásokkal töltötte meg a kisállatok mindennapjait. Borzos tanítóbácsi türelmesen oktatta, nevelgette kis diákjait és büszkén figyelte, hogy egyre ügyesebbek és okosabbak. Csak egy dolog árnyékolta be az elégedettségét. Valahányszor kilépett a magtárba a megérdemelt  napi jutalmakért, a rakoncátlan kiscsibék szaladgálni kezdtek az osztályteremben, s hangosan csipogták: Indulhat a buli! ”.

Persze, a csendesebb  kiskacsák rendre is intették volna őket, de Liba Lali és Liba Lili harsányan gágogták:

-        Ugyanmár, úgysem hallja meg a tanítóbácsi!

Amikor visszajött Borzos tanítóbácsi, bezzeg vége-hossza nem volt a panaszkodásnak.

-        Pihe kezdte a kiabálást!

-        De te meg felálltál!

-        Igen, mert Lali mondta!

-        Nem is igaz, mert csak Lili mondta, hogy mondjam!

Borzos tanítóbácsi hallgatta egy darabig, majd azt mondta:

-        Semmi gond, meg fogjuk találni a megfelelő gyógyírt a szófogadatlan kisállatok megjavulására.

Másnap különös dolog várta a kisállatokat az iskolában. A tanítóbácsi mindenkinek tett a padjára egy-egy szem kölest. Csodálkoztak is a kisdiákok, hogy már korán reggel megkapják a jutalmat, anélkül, hogy megdolgoztak volna érte, de aztán a tanítóbácsi figyelmeztette őket, hogy csak a tanítás végén ehetik meg. A kisállatok türelmetlenül várták a 12 órát. Nap végén a tanítóbácsi így szólt:

-        Most pedig vegyétek a csőrötökbe a kölest, de le ne nyeljétek! Ennek a szem kölesnek varázsereje van. Meggyógyítja a szófogadatlan nebulókat. Addig kell tartanotok a csőrötökben, ameddig vissza nem jövök a magtárból, különben meg fogja égetni a nyelveteket. Ha pedig kiejtitek a csőrötökből, megperzseli a tollaitokat.

A kisállatok a csőrükbe vették a varázskölest, persze nem merték lenyelni, nehogy megégesse a nyelvüket, de kiabálni sem tudtak, mert nem merték kinyitni a csőrüket, nehogy kiejtsék.

     Soha nem volt még ilyen csend az osztályban, pedig nem is volt bent a tanítóbácsi.

Várdai Andrea, tanítónő, hobbi meseíró

PRÉMIUM Várdai Andrea Prémium tag

Általános iskolai tanító vagyok több, mint 30 éve Bihardiószegen. A munkám a hobbim, ezért néha, élethelyzettől függően, mesékbe burkolom mindazt, amit üzenni szeretnék tanítványaimnak és unokáimnak. Legtöbbször hangoskönyveket szerkesztettem az online oktatás idején, amivel segítettem a tananyag elsajátítását, megértését. A tanítványaim ezt a törekvésemet nagyra értékelték, így motiváltak további írások...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások